A legismertebb alaptalan elképzelés Friedrich Johannes Kepler (1571 - 1630) evangélikus teológus, asztrológus, asztronómus, matematikus és optikustól származik, amit (Coniunctio Aurea) Isaac ben Judah Abrabanel (1437 - 1508) rabbitól vett át.
Kepler elképzelése szerint a betlehemi csillag a Jupiter és Szaturnusz planéták konjunkcióiból adódó jelenség és egy szupernova (új csillag - stella nova: Szupernova 1604) megjelenésének (1604.10.10.) a kombinációja kellett legyen, amit ő 1603-04-ben személyesen tanulmányozhatott az égbolton, és ezt a "De Stella nova in pede Serpentarii" című művében meg is említette. Hipotézise szerint a Jupiter-Szaturnusz konjunkciók idézték elő az új "csillagnak" a létrejöttét.
A Magyar Katolikus Lexikon és egyéb keresztény források is előszeretettel hivatkoznak Keplernek az alaptalan elképzelésére:
http://lexikon.katolikus.hu/B/betlehemi%20csillag.html
betlehemi csillag, bölcsek csillaga:
A racionalista magyarázók szerint Jézus egész gyermekségtörténete Midrás, v. e részlet mítikus elem benne, jóllehet J. Kepler már a 17. sz. elején fölvetette, hogy a ~ nem üstökös, hanem a Jupiter-Szaturnusz bolygók konjunkciója lehetett. E két bolygó ui. a földről nézve 20 évenként találkozik, konjunkcióban áll, 258 évenként háromszor egymás után ismétlődik a konjunkció más és más csillagképben, s 794 évenként ugyanabban a csillagképben van hármas konjunkció. Kepler számításai szerint Kr. e. 7: ilyen hármas konjunkció volt a Halak csillagképben. Mivel a Jupitert a kir-ok, a Szaturnuszt a zsidók csillagának tartották, a Halak csillagkép pedig a Jupiter saját csillagháza, a bölcsek egyértelműen következtethettek arra, hogy Zsidóországban egy nagyon jelentős király született. - E föltevést a századunkban megfejtett ékírásos táblák bizonyítják. P. Schnabel pl. 1925: megfejtett egy babilóniai ékírásos táblát, mely évszázadokkal előre jelezte a mondott konjunkciót. A bölcsek tehát előre tudhattak e rendkívüli jelenségről és érthették mint jelet.
A néhai Teres Ágoston (Gustav Teres; 1931.01.25. - 2007.12.21. Osló) jezsuita szerzetes (a Specola Vaticana - a vatikáni csillagvizsgáló tudományos munkatársa) a "Biblia és Asztronomia" című könyvében egyértelműen utalt arra, hogy a Jupiter-Szaturnusz konjunkciónak nincsen köze a "messiási csillaghoz":
Teres Ágoston: Biblia és Asztronomia (1994) ISBN 963 7775 41 2
(109. old.) Ilyen hagyományok alapján alakult ki az az elképzelés, hogy a nagy Jupiter-Szaturnusz-konjunkció a Messiás csillaga. Ezt azonban jóhiszemű tévedésnek kell tartanunk, még akkor is, ha Krisztus tényleg egy ilyen konjunkció alatt jött a világra (*?...). A két vándorcsillag együttállása ugyanabban a jegyben időnként megismétlődik.
(*?...) - saját megjegyzés
Teres Ágoston nem állította biztosra, hogy Jézus a Jupiter-Szaturnusz-konjunkció égisze alatt született volna, de nem is cáfolta azt, mivel beosztásánál fogva szerintem nem tehette meg...
Konradin Ferrari d'Occhieppo (1907 - 2007) osztrák asztronómus tulajdonképpen nem tett egyebet, mint készpénznek vette Kepler által említett i.e. 7-ben történt Jupiter-Szaturnusz hármas konjunkciót Jézus születésével kapcsolatosan, de eltekintett a szupernova figyelembe vételétől...:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Betlehemi_csillag
A Ferrari-féle elmélet
K. Ferrari d'Occhieppo osztrák asztronómus álláspontja értelmében i.e. 7-ben a Jupiter és Szaturnusz planéták konjunkciói jelezték a Názáreti Jézus megszületését, amely konjunkciókat a babiloni csillagász-asztrológusok is feljegyezték. A csúcspontja ennek a hármas konjunkciónak i.e. 7. november 12-re esett, amikor ez a legjobban volt megfigyelhető, amit K. Ferrari d'Occhieppo a "bölcsek" Betlehembe való megérkezésének az időpontjának tart. Jézus születésnapját i.e. 7. január 17-ére teszi.
Elképzelése szerint a Jupiter bolygó volt a királyok csillaga, a Szaturnusz pedig Izrael csillaga, így ennek a kettőnek az együttállása a Halak csillagképben jelezte a messiás megszületését.
(A fenti wikipédia szócikket én írtam még évekkel ezelőtt, Viola Zoltán író és filozófus segítségével került be a wikipédiába, amit azóta több helyen megváltoztattak már...)
A Ferrari összepárosította a Szaturnusz bolygót JHVH, Izrael "csillagával" a Kevan-nal (Kiun; Kijjun, Kewan), amit több forrás is joggal megkérdőjelez:
http://www.wienerzeitung.at/
Den Sternkundigen galt Jupiter als Symbol des höchsten Gottes Marduk, der in enger Beziehung zum babylonischen König stand. Er verdiente somit höchste Beachtung. Der Windgott Ninurta offenbarte sich im viel langsameren Saturn, akkadisch "Kewan" genannt. Ein von den Israeliten gepflegter Götzenkult des Kewan wurde einst vom Propheten Amos verflucht - für Ferrari Indiz einer astrologischen Verbindung zwischen Saturn und den Juden. Die wird von Kritikern allerdings bezweifelt.
http://de.wikipedia.org/wiki/Stern_von_Betlehem
Zweifelhaft ist vor allem, ob Saturn für die babylonischen Astronomen der kosmische Repräsentant des Volkes Israel gewesen ist. Saturn (akkadisch kewan) wurde nach babylonischer Deutung mit dem Land Syrien verbunden, nach griechischer Deutung mit dem Gott Kronos, der in manchen antiken Zauberbüchern mit dem jüdischen Gott Jahwe gleichgesetzt wurde -- möglicherweise wegen des jüdischen Sabbat, der mit dem "Dies Saturni" (Saturnstag, vgl. engl. Saturday) zusammenfiel.{Quelle} Eine Siebentagewoche mit Planetennamen als Tagesnamen war bei den Babyloniern damals schon gebräuchlich. Trotzdem erscheint die Übertragung vom Planeten Saturn auf das Judentum zweifelhaft - zumal dieses Sterne als Götter ablehnte. Andere wenden ein, daß die altsyrische Übersetzung des Matthäusevangelium das Wort kaukeba für Stern benutze, welches dem akkadischen kakkabu, dem Namen des Jupiter entspreche und als Stern des Weltherrschers und als im Zeichen der Fische besonders machtvoll galt, weshalb z. B. im Jahr 7 v. Chr. auf der Nilinsel Philä ein Denkmal zu Ehren des Kaisers Augustus errichtet und ihm der Titel Jupiter hinzugefügt wurde.
Occhieppos offenbar irrtümliche Gleichsetzung von Saturn mit Israel geht vermutlich auf die „Historien“ des Tacitus zurück.
Gerhard Kroll (1910 - 1963 Jeruzsálem) szintén ugyanezt tette, a Jupiter bolygót pedig kinezete a "világ uralkodójának"...
Link
http://www.felfedezesek.hu/felfedezesek ... d=1&id=206
http://penta.hcbc.hu/ppek/konyvek/kroll01.txt
Gerhard Kroll SJ: Auf den Spuren Jesu, St. Benno-Verlag, Leipzig, 1980.
De mit mond az ókori csillagértékelés a Jupiter és a Szaturnusz találkozásáról a Halak képében?
A Jupiter bolygó az ókorban egész általánosan a világ uralkodójának csillaga, a királycsillag. Ezt igazolja egy emlékmű, amelyet Kr. e. 7- ben Egyiptomban, a Nílus Philé nevű szigetén építettek Augustus császár tiszteletére. Ezen az emlékművön a császárt, mint a világ uralkodóját, kifejezetten Jupiternek nevezik.
A Szaturnusz a babiloniaknál az a csillag, amelyikhez az "amurru" tartomány, azaz Szíria tartozott. A hellénista csillagértelmezés szerint viszont a Szaturnusz a zsidók csillaga. Úgy látszik, hogy ezt a felfogást egy szentírási hely is tükrözi az Ószövetségben: Ámosz próféta egy korholó beszédében felrója Izraelnek a pogány csillagkultusz beszüremkedését: "Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, és ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Amikor áldozatot mutattok be... ételáldozataitokat nem szívlelhetem... Hoztatok-e nekem étel- és véres áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza? Vihetitek majd Szakkut királyotokat és isteneteket, Kevan csillagistent, akit ti csináltatok magatoknak!" (5,21-26). "Kevan" a Szaturnusz bolygó babiloni (akkád) neve.
