Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban
(Első rész)
Sokak számára ismert a magyar regék és mondák csodaszarvasa, de feltehetőleg lényegesen kevesebben hallottak keresztény szentek személyéhez utalt hasonló magyarázatokról. Ipolyi Arnold (1823 - 1886) besztercebányai, és későbbi nagyváradi, régészettel, művészettörténettel és mitológiakutatással foglalkozott püspöke szerint a mitológia (görögül: μυθολογία) fogalma kizárólagosan a "pogány" népek vallási hitvilágára vonatkozik...:
http://books.google.de/books?id=Ja2CYqc ... &q&f=false
Ipolyi Arnold: Magyar mithológia (1854, Pest)
(XXXV.) A mythologia, legközönségesb értelemben véve, a hajdankor, vagy inkább az úgy nevezett pogány népek vallási hite, tana az isten s világról.
Helyesebb az a megfogalmazás, ami szerint a mitológia az egyes vallások, kultúrák mítoszainak (görögül: μυθος) az összessége. Így beszélhetünk mezopotámiai, egyiptomi, görög, germán, kelta, zsidó, keresztény, magyar, stb. mitológiákról. Minden vallás hitregéje tartalmaz valós és mesés, reális és irreális elemeket is függetlenül attól, hogy a hitük politeista, vagy monoteista alapokra épült.
A vallások hitvilágában jelen vannak a szimbolikus elemek, így pl. az isteni energiákat jelképező, megszemélyesítő állatok: kígyó, sárkány, galamb, sas, turul, bika, szarvas, stb..
Kínában és pl. az Ószövetségben a kozmikus sárkány pozitív szerepet tölt be, ezzel szemben a keresztény mitológiában a kozmikus kígyó rendelkezik ezzel a szereppel (Jézus, Szent György születése), a sárkány pedig a jó ellentéte, azaz a Sátán. Nem véletlenül Szent György személyéhez is a sárkány legyőzésének a legendája kötődik. Ezzel szemben a Jézushoz és Szent Györgyhöz hasonló születési adottsággal rendelkezett Mithrásznak nem a sárkányt, hanem a bikát kellett legyőznie, ami szintén a negatív isteni szellemi hatások megtestesítője. A görög mitológiában Zeusz jelent meg néha bika képében. Az ószövetségi JHVH-t fiatal bikaként (bikaborjúként, azaz még nem ivarérett bikaként) is ábrázolták. Itt nem szabad arról megfeledkezni, hogy Marduk, Amun, Jupiter, Zeusz, JHVH, Odin/Wotán, kozmikus Krisztus, stb. valójában ugyanazon Isten...
Királyok I.
12,25 Jeroboám két aranyborjút készíttet
Jeroboám kiépítette az Efraim hegységében levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt.
12,26 Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visszakerül a királyság Dávid házához!
12,27 Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.
12,28 Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból!
Delitzsch Franz: Messianische Weissagungen (1890)
(S. 92) Jahve als Stier dargestellt war.
--(92. old.) JHVH mint bika volt ábrázolva.--
Seyffarth Gustav: Übersicht neuer Entdeckungen in der Biblischen Zeitrechnung, allgemeinen Weltgeschichte und ägyptischen Alterthumskunde (1857)
(S. 29) Die hebräisch-chaldäischen Buchstaben sind Bilder mit hebräischen Namen. Aleph (א) ist der hebräische Name des Stieres, und der Buchstabe Aleph ist das Bild des Stieres.
--A héber-káldeus betűk azok képek, héber nevekkel. Aleph (א) a bika héber neve, és az Aleph betű a bika képe.--
Pollák Kaim: Héber-Magyar Teljes Szótár (1881)
א Alefnek neveztetik, mint betűnév bikát, igásmarhát jelent. Az א a héber alpfabétának első betűje, mint számjegy egyet, és ha a fölső jobb szárnya egy ponttal van ellátva, százat, ha két ponttal van ellátva ezret jelent.
http://books.google.de/books?id=Vlf1KrG ... &q&f=false
Karin Finsterbusch: Weisung für Israel: Studien zu religiösem Lehren und Lernen im Deuteronomium (2005) ISBN 3-16-148623-4
(S. 203) In der Literatur zu Dtn9 wird diese Frage kaum diskutiert. Von einem Götzenbild gehen Weinfeld, Deuteronomy, S. 409,411, und Braulik, Ausdrücke, S. 22, aus. Nicht mehr ganz so eindeutig äußert sich Braulik in seinem Kommentar, Deuteronomium I-16,17, S. 78: "Die dtn-dtr Theologie schließlich beurteilte die Verehrung des Stierbildes [Jerobeams] als Abfall von Jahwe und als Kult anderer Götter. 9f dient somit innerhalb des Dtr - literargeschichtlich zu spät, aber theologisch prophylaktisch - als schon am Offenbarungsberg autorisierte Wahrnehmung vor dieser Ursünde Israels." Rose, 5. Mose Teilband 2, S.509, scheint anzunehmen, dass es sich in Dtn9 um ein JHWH-Bildnis gehandelt hat: "Es kann also kein Zweifel daran bestehen, daß im Jahwe-Gottesdienst Israels Stier-Plastiken ihren Platz hatten; bezeugt is dies besonders für Samaria (Hos 8,5) und Bethel (Hos 10,5). Das heißt nun allerdings nicht gleich, daß dort Jahwe, der Gott Israels, als Stier-Gottheit verehrt worden wäre, vielmehr werden die Stier-Statuen nach ihrem ursprünglichen Verständnis lediglich als Postamente für den unsichtbaren, bildlosen Gott gedacht gewesen sein." Vgl. noch Hartenstein, Gestalt, S. 70.
http://books.google.de/books?id=lo4f3iC ... &q&f=false
Max Küchler: Jerusalem (2007) ISBN 10: 3-525-525-50170-6
(S. 6) Die Sonnengott-Aspekte JHWHs dürften auf die Zeit zurückgehen, also Salomo im Bezirk des vor-davidischen Sonnenheiligtums JHWH einen Tempel baute und JHWH zahlreiche Mythen und Attribute desselben übernahm (->Keel, Jer § 149; 49,1-2,4; § 342; 92,1.93), eng verbunden: Das "eherne Meer" wurde von 12 Stieren getragen (->Keel, Jer § 376; 124,1-126,2). Im Nordreich repräsentierte der Stier in den Kultbildern von III Bet-El, Dan und vielleicht auch von Samaria JHWH (->Keel, Jer § 392; 136,1-3). Durch eine zunehmende Abgrenzung vom Nordreich verlor der Stier als Repräsentation, Attribut oder Symbol JHWHs in Jerusalem stark an Popularität (->Keel, Jer § 434; 141,1-2). So sind von den 37 Tierköpfen, die keine Pferde darstellen, nur fünf mit Sicherheit als Stierköpfe bestimmt (ECD IV 85; Tchernov).
http://books.google.de/books?id=0nH2WWH ... &q&f=false
Erich Zenger: Einleitung in das Alte Testament (1995/2008, Stuttgart) ISBN 978-3-17-020695-3
(S. 637) Die Existenz von zwei Stierbilder, die JHWH symbolisieren (Attributtiere) oder darstellen bzw. (analog zur Lade in Jerusalem) als Postamenttiere verstanden werden sollen, auf denen der unsichtbare Gott stehend gedacht werden soll (1 Kön 12,26-29), kann nicht gesichert werden. Die dtr Interpretation sieht darin die Ursünde des "Nordreiches", die letzlich 722/20 v.Chr. zum Untergang des Staates geführt hat.
http://books.google.de/books?id=VqOEELx ... &q&f=false
Matthias Köckert: Die Zehn Gebote (2007, München) ISBN 978 3 406 53630 4
(S. 62) Der Stier war das Symboltier des syrischen Wettergottes. Im Staatsheiligtum Bethel (vgl. Am 7,13) aber repräsentiert er eindeutig Jhwh, "der dich aus Ägypten herausgeführt hat" (vgl. 1 Kön 12,28b mit Ex 32,4). Dass der Staatskult im Nordreich, der zweifellos Jhwh galt, vor Kultstatuen zelebriert wurde, geht auch aus der Inschrift auf einem Ton-Prisma aus Nimrud/Kalah hervor (TUAT I, 382).
http://www.google.de/url?sa=t&rct=j&q=j ... Aw&cad=rja
Albertz: Die Religionsgeschichte der Königszeit
Stierbild für Dan und Bethel: Dtr. Polemik behautet, es hätte mehrere Stierbilder in Dan und Bethel gegeben, aber es wahr nur je eins. Verwendung schon in vorstaatlich als alter Nord-Brauch belegt. Dtr Darstellung ist rein polemisch, Vorwurf des Polytheismus oder des Bilderkults, aber: Symbolik ist verbreitet, Stier ist ursprünglich ein Thron für unsichtbaren JHWH (ähnlich dem Keruben in Jerusalem). In vorderorientalischer Ikonographie ist belegt, dass Stierbilder oft als Throne für Götter benutzt wurden. Siter war allerdings auch schon religiös besetzt: El wird mit Stier tituliert als Zeichen für Macht, sexuelle Potenz und Fruchtbarkeit, aber in Bethel war schon früh JHWH und El verschmolzen. Jerobeam knüpft deshalb an vorisraelitische Bethel-Tradition an (Ausdruck für frühen El-JHWH Synkretismus). Kultruf, Präsentationsformel, die zum Stierbild gehörte (z.B. Ex 32,4.8) ð Befreiender Gott des Exodus wird symbolisiert, Nordkult ist eigentlicher Erbe der alten JHWH-Tradition. Wahscheinlich aaronitische Priesterschaft Jerobeams verankerte das Kultbild in der Frühgeschichte Israels, in Ex 32, was heute den ersten Abfall Israels bezeichnet (Südreichsreplik) war ursprünglich wohl als Begründung des Kultes in Bethel gedacht.
Stierbild war außerdem frei sichtbar und damit allen zugänglich, was die Bindung JHWH an eine Menschengruppe und nicht an einen Tempel symbolisierte und einen volksnahen, popularistischen Charakter bedeutete. Problem der Offenheit: Kultische Missverständnisse, da bald Kultsockel mit JHWH identifiziert wird, Fruchtbarkeitsymbolik verdrängt geschichtliche Befreiungstradition.. Hosea sieht im Stier den baalisierten Kult, aber erst Josija lässt 622 das Standbild zerstören.
http://www.bibelwissenschaft.de/nc/wibi ... 6dcbf72d1/
Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet
Bilderverbot (AT)
3.1. Das Stierbild in Bethel
In → Bethel war ein Stierbild schon in vorstaatlicher Zeit im JHWH-Kult verankert. Der hebräische Begriff ‘egæl bezieht sich im Alten Testament in 19 von 45 Belegen auf dieses Kultbild (vgl. dazu Dohmen, 1987, 152; Koenen, 2003, 128f.132). Besonders das Hoseabuch lässt seine positive Aufnahme noch erkennen, indem sich der Autor ohne jegliche Fremdgottpolemik zwar von JHWH als → Stier distanziert, aber erst einmal nur die politisch konnotierte Dimension angreift. Ursprünglich ist in Bethel (= „Haus des El“) ein Stierkult beheimatet gewesen, der im Laufe der Geschichte auf JHWH übergegangen ist. Es ist nicht auszuschließen, dass es letztlich → Jerobeam I. – und nicht etwa der Patriarch Jakob (Gen 28) – war, der den Stierkult erst auf JHWH appliziert hat, und zwar aus der Not heraus, einen neuen Staatskult schaffen zu müssen (1Kön 12,20-30). Es wird diskutiert, ob das Stierbild die ältere → Mazzebe verdrängt hat (so Mettinger, 1997, 192.203) oder umgekehrt das Stierbild durch eine (bildlose) Mazzebe ersetzt wurde, was auf eine theologische Korrektur des Gründungsmythos des Nordreichs hinweisen könnte (so Dohmen, 1987, 152f ), oder Mazzebe und Stierbild nebeneinander in Bethel gestanden haben, die Stele im Vorhof, der Stier im Allerheiligsten (→ Arad; vgl. Koenen, 2003, 133-135), wobei das Stierbild die ältere Tradition darstellt und in die Zeit vor Jerobeam zurückführt (Koenen, 2003, 99f.). Dieser hätte sie dann von El bzw. Baal herkommend auf JHWH übertragen. Für unseren Zusammenhang ist wichtig, dass der Stier nicht als Postamenttier, auf dem eine JHWH-Statue thronte, fungierte, sondern die Präsenz der Gottheit in Form eines theriomorphen Kultbildes darstellte (dazu auch Niehr, 2003, 231). So fehlt z.B. ein Epitheton wie JHWH der Stierthroner in Analogie zu dem überlieferten Epitheton „JHWH, der Kerubenthroner“ (Koenen, 2003, 108).
http://www.bibelwissenschaft.de/nc/wibi ... 2a2c7cbb9/
Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet
1.6. Gott und Tier
Zwar ist für das Alte Testament anders als in Ägypten die Verbindung von Gott und Tiergestalt mit negativen Vorzeichen versehen, doch zeigen das Bilderverbot (Dtn 4,16ff) wie auch andere Belege (vgl. z.B. die Stierplastik von Dotan: Wenning / Zenger 1986), dass es Tierbilder gab, die in Zusammenhang mit JHWH bzw. mit anderen Göttern gebracht wurden. Dass der JHWH-Kult nicht immer bildlos war, beweisen die → Stierbilder, die → Jerobeam I. in → Dan und → Bethel aufstellen ließ (1Kön 12,26-33) und die weniger als Manifestationen JHWHs, sondern eher als Postamente für den unsichtbaren Gott angesehen werden können (anders Art. → Stierbilder). Gegen diese, mit JHWH identifizierten Stierbilder richtet sich die Kritik → Hoseas (Hos 8,4b-6; Hos 10,5f; Hos 13,1-3). Dass JHWH auch mit einem Stier verglichen werden konnte, zeigen Gottesbezeichnungen wie „Starker / Stier Jakobs“ (Gen 49,24; Ps 132,2.5, vgl. Num 23,22; Num 24,8), die vermutlich auf die Kampfkraft des Stieres (und nicht auf dessen Fruchtbarkeit) abzielen. Als Symbol von Kraft und Fruchtbarkeit hatten Stierbilder im Jerusalemer Tempel eine wichtige Funktion als Träger des Ehernen Meeres (1Kön 7,25) und als Dekoration an den Gestellen der Wasserkessel (1Kön 7,29; → Kultinstallationen).
http://de.wikipedia.org/wiki/Ugaritische_Religion
Ugaritische Religion
Die ugaritischen Mythen stammen aus der Zeit um ca. 1500–1200 v. Chr. und bilden die Grundlage für die Ugaritische Religion. Die ugaritische Mythologie fußt auf älteren sumerischen und akkadischen Vorstellungen. Auch hethitische und hurritische Einflüsse sind vorhanden.
Der ursprüngliche Hauptgott in der Stadt Ugarit ist El.
Schöpfer der Welt und der Menschen, oberster Schiedsrichter und nominell Haupt der Götterfamilie ist der Gott ʿEl. Er trägt Beinamen wie z.B. „König“, „der Freundliche“ oder „Stier“.[3] Die Anrufung „Stier-ʿEl“ legt nahe, dass sein Symbol der Stier war. Seine Herrschaft ist bleibend und ewig (anders als manche Schöpfergötter anderer Mythen, die später ihre Bedeutung verlieren oder besiegt werden). Er wird in Menschengestalt, ruhig und mächtig, in königlichen Gewändern dargestellt.
Áron azért alkotta meg a feltételezett Mózes távollétében az aranyborjút, hogy az vezesse el népét az új hazába:
Mózes II.
32,1 Áron aranyborjút készít
Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
32,2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!
32,3 És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz.
32,4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
Ez az aranyborjú JHVH-t jelképezte, aki az Ószövetség megalkotói szerint a zsidókat kivezette Egyiptomból.
A magyar mondák szerint a hunok őseit egy csodaszarvas vezette el az új hazájukba, a Maeotis ingoványba, ami bővelkedett vadban, halban és dús növényzetben, tehát állattartásra is kifejezetten alkalmas terület volt:
Link
Kép
http://mek.niif.hu/02200/02249/02249.htm
KÉZAI SIMON MESTER
MAGYAR KRÓNIKÁJA
ELSŐ KÖNYV.
A HÚNOK TÖRTÉNETEI EREDETÖKTŐL ATTILA HALÁLÁIG
S BIRODALMUK FELBOMLÁSÁIG
I. FEJEZET.
A húnok és magyarok eredetéről és ősi lakaikról.
3. §. Nemrót Persiába költözik Fiai Hunor és Mogor a húnok és magyarok ős atyjai.
Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.
4. §. Hunor és Mogor a meotisi ingoványok közzé költöznek.
Visszatérvén onnan atyjokhoz s búcsút vévén tőle, minden vagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállának lakozni. Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igen keskeny gázlón kivűl mindenfelől tenger övezi környűl; folyói teljességgel nincsenek, fűben, fában, madárban, halban és vadban bővölködik. Nehéz oda bé, s onnan kimenni. S a meotisi ingoványokba bémenvén, ott öt esztendeig mozdulatlanúl maradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlenűl, a pusztában Belár fiainak nejeire, kik férjeik nélkűl sátrakban tanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonostól sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. Történt pedig, hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok. S miután azon ingoványok közt hosszasabban időztek, lőn, hogy igen erős nemzetté kezdtek növekedni és a tartomány őket béfogadni és táplálni nem birta.
http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/157.html
Balassa Iván – Ortutay Gyula
Magyar néprajz (1980) ISBN 963 13 0946 0
Történeti monda
Az Árpád-nemzetség történetével kapcsolatos a magyarság eredetmondája, a Csodaszarvas-monda, amit egyik XIII. századi krónika őrizett meg, de ennek forrása minden valószínűség szerint a XI. századi ősgesta lehetett.
„Menrót óriás a (babiloni) nyelvzavarodás megtörténte után Eviláth földjére költözött … és itt feleségétől, Enétől két fia született, tudniillik Hunor és Mogor, ezektől származnak a hunok vagy magyarok. Az óriás Menrótnak azonban még több felesége volt, s ezektől származott több fia és leánya. Minthogy pedig Hunor és Mogor Menrótnak elsőszülött fiai voltak, atyjukétúl külön sátrakban laktak. Történt pedig egy alkalommal, hogy vadászni mentek. A pusztában egy gimszarvas (ünő) bukkant fel előttük, s amint menekült előlük, a maeotisi ingoványokba üzték. Ott azután végképpen eltünt előlük, ugyhogy hosszasabb keresés után sem birtak ráakadni. Végre is, mikor az ingoványt keresztül-kasul barangolták, ugy találták, hogy alkalmas nyájak táplálására. Visszatértek tehát atyjukhoz, és amint beleegyezését megnyerték, minden jószágukkal egyetemben a maeotisi ingoványok közé vándoroltak, hogy ott telepedjenek meg. Maeotis vidéke Perzsia tartományával határos; egy igen szük gázló leszámitásával minden oldalról tenger zárja körül, folyóvizei nincsenek, de bővelkedik füben, fában, szárnyasban, halban és vadban. A ki- és bejárás nehezen megy. Mikor aztán a maeotisi ingoványok közé letelepedtek, öt esztendeig ki sem mozdultak onnan. Amint azonban egyszer a hatodik esztendőben kikalandoztak, egész véletlenül Belár fiainak gyermekeire és feleségeire akadtak, amint éppen férjeik nélkül sátoroztak a pusztában, és sebes vágtatva a mindenestől a Maeotis ingoványai közé ragadták őket. Történetesen Dulának, az alánok fejedelmének két leányát is ezen gyermekek között kapták, ezek egyikét Hunor, a másikát Mogor vette feleségül. Ezen asszonyoktól származnak a hunok vagy magyarok valamennyien.”
http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/ma ... m-080903-1
Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei (1995)
I. Első tized
Második könyv
A hunok vadászatból éltek, és egy isteni csodajel késztette őket kivándorlásra. Amikor ugyanis a Maeotis lakói közül néhányan találomra vadászatra indultak, egy szarvas tűnt fel előttük, amelyet a mocsárban lelkesen üldözni kezdtek, és a szarvas elejtésének vágya annyira elragadta őket, hogy véleményem szerint a cimmer Bosporustól nem messze átkeveredtek a befagyott Maeotison, ámde ahogy az európai Sarmatiában megálltak, a szarvas eltűnt. (195) Megnézték a vidéket, csodára megtetszett nekik, aztán hazamentek Ázsiába, és rendre elbeszélték öveiknek a dolgot. A hunok nem szerették lakóhelyüket, és a talaj terméketlensége vagy a nép sokasága miatt gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt e vadászok vezetésével átvándoroltak Európába. Az övéknél termékenyebb tájat találtak, megszállták a mocsár egész környékét, és akiket legelőször megtámadtak, azokat feláldozták Victoriának; a többieket meghódították és szolgaságra vetették. Leigázták az alánokat is, akik azt a helyet korábban foglalták el, és sokkal szelídebbeknek mutatkoztak, mint ők; nem kegyelmeztek a szomszédos gótoknak sem, akik ellen eltökélten hadakoztak.
A magyarok évkönyvei azt mondják, hogy a hunok az üdvösség háromszázhetvenharmadik esztendejében, Valens császársága és Damasus pápasága idején költöztek Európába, vezéreik voltak a Zemék családjából született Csele fia Béla, továbbá ennek fivérei, Keve és Kadicsa, aztán Bendegúz fiai, Attila, Keme és Buda a Kádárok nemzetségéből; Észak meghódítása végett a száznyolc törzsből összeszedtek tízszer száznyolcezer embert, bíróvá megtették a bölcs Kádárt; rendeleteiket isten igéjével és a közösség nevében hirdették ki; váratlan vagy előre eltervezett háború esetén véres kardot hordoztak körül, és kijelölték a gyülekezés helyét; aki azonnal nem engedelmeskedett, ugyanazon karddal megölték, mely szokást, mint látjuk, Erdélyben török támadás esetén mind a mai napig tartják; mivel óriási erőkkel rendelkeztek, nagy bátorsággal, mintha az egész világot meg akarnák semmisíteni, leigázták a besenyőket, a ruténokat, a fehér és fekete kumánokat, egész Dáciát és Sarmatiát, és végül a Tibiscus folyónál, melyet most Tiszának neveznek, verték fel a táborukat.
http://www.kiszely.hu/istvan_dr/009.html
A MAGYAROK ŐSEINEK SZÁLLÁSHELYEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBE VALÓ BEJUTÁSUK ELŐTT
Hunor és Magor mondája; a Csodaszarvas-legenda. A magyar eredetmonda másik eseménye, amelyet a magyar hitvilág Levédiába helyez Hunor és Magor legendája, illetve a "csodaszarvas"-monda. Eszerint Ménrót fiainak: Hunornak és Magornak egy gímszarvas (önő) bukkant fel, amely őket a maeotisi ingoványokba űzte, ahol öt évig tartózkodtak. A hatodik évben megismerték Dula alán fejedelem két lányát, akiket feleségül vették." Ezen asszonyoktól származnak a hunok és a magyarok valamennyien" - olvassuk Kézai Simon krónikájában. Anonymus szarvasa modernebb, keresztény és európai megfogalmazású; a szarvas Bars vezért egy hegytetőre vezeti, máskor meg Géza és László hercegek előtt jelent meg "az Isten angyala szarvas képében". Krónikáinkban megőrződött a népünket új hazába vezető csodálatos szarvasünő - a csodaszarvas alakja, amely keveredett a szkítáktól és a hunoktól való származás emlékével. A csodaszarvas a magyarság legősibb jelképei közé tartozik, bár ez a lény szinte minden ázsiai népnél előfordul. A szarvas megjelenik a mezopotámiai dámszarvas formában a sumeroknál, ott van a Kr. előtti II. évezredben Anatóliában, a Kaszpi-tó délnyugati vidékén kialakult Amlas-kultúrában, ismerték a hinduk a Rámájánában, a perzsa Királyok Könyvében a hős Rusztemnél és ott találjuk a hun bronzokon. Magának a mondaváltozatoknak három fokozata van; a legősibben szárnyas vagy négylábú ragadozó üldözi a menekülő szarvastehenet, majd felfalja; ilyen jeleneteket láthatunk a hun bronzokon.. A második fokozatban megjelenik az ember; az ifjú vadászok által űzött leány szarvassá változik és egyiküknek asszonya lesz - ilyen változatot az ujguroknál találunk. Végül a harmadik fokozat a magyar eredetmondának felel meg: a szarvasünő többé nem célja a vadászatnak, mindössze nyomra és új helyre, hazára vezető. A szarvas-mondák főszereplői mindig ősök és ebben népek, nemzetségek vonulása és származása jelenik meg.
http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/ ... igaz42.htm
Prof. Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk a Honfoglalásig 2. rész
Ne felejtsük el azt, hogy Nimrudnak két fia volt - HUNOR és MAGOR. Az ő létezésük belekapcsolódik a "Csodaszarvas" mítoszunkba.
Majd a következő - "TURUL" című - fejezetben megismerjük, hogy ez a mítoszunk évezredekkel előbbi valós történelmet visz, mert a sumír ékiratokon megtaláljuk Nimrud két fiát és édesanyjukat is. Itt nem tudok erre kitérni, mert az ötvösmágusaink által aranyba vert szimbólumokat kell ott ismertetnem, és ezeknek a "rejtett nyelve" majd elmondja a Nimrudhoz tartozó igaz történelmet.
NIMRUD-ról hangsúlyozottan tudni kell azt. hogy őt a semiták GILGA-MES névvel is emlegetik, és az akkád nyelven szerkesztett "GILGAMES-ÉPOSZ" csak a plágiuma a Nimrudról szóló és sumír ékiratos történetnek, mely a Kr. e. 3. évezredből származik.
A Csodaszarvasunk - azért "csoda", mert anyaszarvas létére agancsa van, de csak azért, hogy a SA-PÍR-AB-ot, a "napatya orcáját", a fénylő Napunkat hordja szarvai között... az ősi mondai hagyomány szerint. De ez az 5000 éves "szem-idol", melyen a szarvas képe a Teremtés Anya-Istenét jelenti a káld-sumír hagyomány szerint-szintén "anyaszarvas" is és "csodaszarvas" is.
Az ősi magyar hitvilág így a sumír hiedelemben gyökerezik, ahol megtaláltuk a DAR-MAH (szarvas) és IM-DUGUD (a Napmadár) feladatait. A magyar néphit mondavilágában azonosan ismerhető fel, hiszen a Kőrös-Tordos kultúrkörben is megtalálták az agyagba vésett IM-DUGUD-ot és ez még jobban bizonyítja a Kárpát-medence és Mezopotámia Subar-tujának azonos hiedelmét.
Miután pedig mind a kettő a Nimrudi hiedelem tartozéka, az ORION csillagképbe, Nimrud helyére, betették a saját kegyetlen istenüket Mardukot -. hogy az Orion-nyíllal vadássza le saját őseit (miként az itt lévő akkád ábrázoláson látható, hogy éppen az ősanyját - TIAMAT-ot - öli meg.) Külön tanulmányt igényel ez a téma. Itt azért említem fontosságát, mert a mi Boldogasszony- Szűzanyánkat Napmadarával és a Csodaszarvassal kiűzték Sumériából a semiták, és helyette megjelent "ISTÁR" -a szerelem és harc Istennője. De a sémi népek által elűzött "szent hármat" magukkal vitték azok a sumírok, akik a gyilkolás és pusztítás elől észak felé menekültek, és sumírul "KI-TA" (vagyis "vándor") lett a nevük (amit aztán a görögök "szkíta" elnevezésre változtattak), de valójában "SA-PÍR", szabírok voltak ezek, és "AN-SA AN" (Adzsem, Elem) Nimrud birodalmának megmaradt népessége.
A mi őseink lelkivilágát is a bölcs és istenes máguspapjaink és táltosaink irányították, akiknek gondoskodása kiterjedt a gyógyítás, a népjólét, a termelés, az állatgondozás és a művészi szimbólumok készítése általi hagyományőrzés területére is. De kozmológikus gondolkodásukkal és transzcendentális meditációjukkal felértek a "Felső Világba", és így az "Isteni kinyilatkoztatások" "tisztánlátó" részesei lettek. Az ősi igazságok új értelmezést kaptak a környezetváltozásban, és úgy érezték, úgy hitték, mert úgy látták, hogy maga a hajdan dicső Nagyasszony, a boldogságos "INNANA- Szűzanya" jött el hozzájuk, mert megjelenik a földön előttük a Csodaszarvas egy "GÍM"- szarvas képében. "GÍM" - sumír szó. Jelentése: a "hegyi asszony": Képírási formájában írom ide.
Ha a szarvas "GÍM" és még agancsa is van, az valóban Csodaszarvas, mert anyaszarvas aganccsal. Agancsa pedig a hím szarvasnak van a természet rendje szerint.
A néphitben és az ősgesztákban (Tarihi Üngürüsz szerint) fennmaradt "Csodaszarvas-mondánk"-nak gyökere tehát a sumir mitológiában keresendő, és ott meg is találjuk az ékiratokon.
A magyarok történetéről szóló Tarih-i Üngürüsz török nyelvű krónika kétféle variációt tartalmaz a Kézai Simon és Antonio Bonfini által felvázolt csodaszarvas ünő legendájával kapcsolatosan, de mind a két esetben szarvas helyett egy csodálatos ismeretlen vadról tesz említést:
http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/ ... dtar21.htm
Magyar Titkok, Madzsar Tarihi
A 373. évi pannóniai hun honfoglalás ismeretlen első szakaszának története.
A Tarih-i Üngürüsz idézett helyének ez a teljesnek mondható egybeesése a XII. századi bizánci és arab kútfőkkel megkockáztathatóvá teszi azt a feltevést, hogy az idevágó rész magyar forrása is egy korai, XII. századi krónika lehetett; jóllehet anyagának nem ez a legrégebbi rétege.
A csodaszarvas-monda ismeretlen, új változatai a Tarih-i Üngürüszben
Krónikás hagyományainkból mindeddig egyetlen csodaszarvas-mondát ismertünk, illetve ennek többé-kevésbé romlott külföldi variációit. Mert mind az V. századi bizánci Priszkosz rétor, mind a VI. századi gót püspök, Jordanes és a bizánci Prokopiosz csupán a közismert magyar mondahagyomány romlott változatát őrizte meg.
A Tarih-i Üngürüsz két mondát tartalmaz, mindkettő egy tőről fakad a meotiszi mondával, ám az eltérések köztük hasonlíthatatlanul jelentősebbek; ez arra utal, hogy a két monda régen, még, a történelem előtti időkben különült el a meotiszi mondától. Épp ezért a két monda őstörténeti jelentősége felmérhetetlen, s így nem térhetünk ki ismertetésük elől.
Az első csodaszarvas-monda
Az "üngürüszök" történetének elbeszélését a kézirat ezzel a mondával kezdi: "A hírek elbeszélői és a történetek előadói így írták meg:
A régi időkben a magyar törzsnek a nemzetsége Nemród gyermekeitől (nemzetségéből) származott és jött létre. Nimródnak volt egy Ankisza nevú felesége. Ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták; ők voltak Nemród első fiai és állandóan atyjuk palotájában tartózkodtak.
Egy nap Nimród vadászatra ment és magával vitte fiait is. Vadászat közben Nemród egy elejtendő vaddal találkozott, azonnal a nyomába eredt és üldözni kezdte.
Fiai is mindenfelé vadat kémleltek. Egyszer csak egy csodálatos vad után fordultak lovaikkal vágtában. A vad azonban elmenekült és Adzsem (Perzsia) határán a hegyek közé érve eltűnt. A két királyfi bármily soká kereste a vadat, nem találta meg. Se nevét, se fajtáját nem ismerték.
A két királyfi gyorsan elfáradt, a szomorúság és bánat tengerébe merült. Aztán azon tanakodtak, mitévők legyenek.
Majd visszatértek atyjukhoz és arra kérték, hogy Adzsem határán, azon a hegyes vidéken (ahol a csodálatos vad felbukkant) építtessen egy szentélyt számukra, amelyben a világról lemondva lakhatnak, s a világ népeitől visszavonulva saját gondjukkal foglalkozhatnak.
Nemród kérésüket meghallgatta és parancsot adott, hogy azon a helyen egy szentélyt építsenek.
Miután a szentély elkészült és felépült, a két királyfi beköltözött, hogy saját hitvallásuk szerint imádságokkal foglalkozva jó ideig ott töltsék életüket. Ők pedig azon a helyen laktak sok hónapon és éven keresztül. A világ népeivel nem érintkeztek, imádsággal és engedelmességgel foglalkoztak, s a világ örömeiről lemondtak. Ily módon öt évig laktak a szentélyben és nyugodtan éltek.
Azonban a hatodik év kezdetén a két legény elméjét a világ (örömeinek) íze megremegtette. Szívük rejtekében felébredt az uralom utáni vágy.
Mikor ezek ilyen állapotban voltak, egy nap egy titokzatos személy érkezett hozzájuk Elmagyarázta nekik a világi hatalmat és a szultánság (iránti) szerelmet s (ezáltal, elbeszélése következtében) elhatározták, hogy a szentélyt elhagyják, mert az uralom iránti szerelemmel voltak eltelve.
Abban az időben Adzsem országának közelében egy bégnek két csodaszép leánya volt. Magor és Hunor ezt a két lányt feleségül vette.
Mivel ez így történt, az elbeszélő szavai azt bizonyítják, hogy az Üngürüsz" népe Hunor nemzetségéből származott... Hunor neve később Ungürüszre változott.
Midőn Nemród meghalt, Adzsem trónjára (a helyébe) egy másik padisah került. Azt a vidéket pedig (amelynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija (Szkítia) tartománynak nevezik és tatár tartomány, mely Szamarkandtól a Fekete-tengerig terjed. Egy nap Adzsem országának padisahja Konstantinije fejedelme ellen hadjáratot indított és emiatt Dzsiddija országának uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből húszezer katonát gyűjtött össze és Adzsem padisahjához küldte.
Amikor Adzsem padisahja is Konstantinije fejedelme ellen ment, az említett Hunor (otthon maradt) népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsern padisahjától, és Pannónija tartományba költözött.
Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai varrnak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak és az ő nyelvükön beszélnek."
A mondaváltozat a Kárpát-medencébe érkezéssel lezárul.
A Tarih-i Üngürüsz második mondája
Egy másik elbeszélés szerint így szól a történet: "Egy napon Hunor összegyűjtötte törzsének tekintélyes előkelőit és vadászatra indult. Vadászat közben egy hegyhát mögül váratlanul egy vad tűnt fel előttük, mely csodálatos színekben pompázott, de egy másik törzs (területe) felé menekült.
Mikor Hunor megpillantotta, azonnal megragadta a szívét ez a szerencsés jel. Így szólt: "Ha ezt a vadat elejtem, ebben az országban sikerül elérnünk a nyugalmat, de ha nem sikerül elejtenem, sorsszerűen el kell foglalnunk Pannónija tartományát, melyről híreket kaptunk."
Így határozott, s ezzel a gondolattal azonnal a vad után vágtatott.
A vad pedig menekült, s amint egy másik törzs határához értek, Hunor már-már megközelítette, ámde azon a helyen, ahol zsákmányul kellett volna esnie, a vad eltűnt a szeme elől. Hogy nevezik és mifajta, nem tudta.
Amikor Hunor ezt a helyzetet látta, így szólt a mellette levő előkelőségekhez: "Ez nem véletlen műve. Ez jel és utasítás nekem és népemnek, hogy végül is ebben az országban nem élhetünk (nem maradhatunk végérvényesen). Ennek az az orvossága és gyógyszere, hogy más országban kell letelepednünk" - mondta.
De közben sok idő telt el.
A másik ok az volt, hogy Hunor Dzsiddija népével nem volt igazi kapcsolatban, nem élt velük barátságban, a szomszédos országokat megtámadta, sok országot harccal és erőszakkal leigázott; ezek megértették, hogy ellenállni nem képesek. Ők pedig azon gondolkodtak, hogy saját hatalmuk alá hajtják Pannónija tartományát és a nyugati országokat.
Az itt kifejtett okoknál fogva Nemród fia, Hunor katonaságot kezdett gyűjteni. Mikor Hunor népe összegyűlt, megszámlálták és összeírták. Látták, hogy Hunor népéből tízezer ember gyűlt össze, és a "nem rendkívüli teremtményekből" (?) is kétszáznyolcvanezer férfi gyűlt össze.
Mikor Hunor ezt a csodálatos óriási hadsereget összegyűjtötte, élete nem lett hozzá hű, és közben eltávozott ebből a világból.
De Hunor rokonai közt volt egy hatalmas bégfi, nevét Kattarnak (Kádár) mondták. Hunor helyébe őt jelölték ki a hadsereg fővezérévé."
A monda innen nagy kitérőkkel és megszakításokkal kanyarog tovább. Kattar Pannónia visszafoglalására irányuló tervét a "regős szava szerint" főemberei megéljenzik: "És abban a pillanatban megesküdtek, hogy annak a tartománynak az elfoglalására azonnal elindulnak. 'Hol vagy Pannónija tartománya?' kiáltással kibontották zászlaikat, megszólaltatták a kis- és nagydobokat és Izsó próféta - aki legyen megdicsőítve és felmagasztalva - háromszázhetvenharmadik évében csapataik egymás után elindultak."
A hunok beköltöztek a Kárpát-medencébe, ahol az "Üngürüsz népet találták." Itt ér véget a monda.
A második mondában a feladat kijelölése (a csodálatos vad szereplése) után már jókora megszakítással folytatódik a cselekmény. A monda maga utal rá: "közben sok idő telt el"
Arról, hogy mennyi idő telhetett el, úgy alkothatunk képet, ha -a mondai dimenziókon belül maradva - gondolatban megpróbáljuk felbecsülni a vízözönt követő mondai őskortól (Nimród) a hunok 373. évi Kárpát-medencébe költözéséig terjedő időt.
Kifejezetten figyelemreméltó gondolatokat találunk Dr. Kiszely István tudós kutató munkájában a csodaszarvassal kapcsolatosan:
Kiszely István: A magyarok eredete és ősi kultúrája (2000) ISBN 963 9188 84 0
(I./ 66. old.) A nép eredetmondájában mélyen gyökerezik a csodaszarvas-monda, amelyet Kézai Simon tollából, a Képes Krónikában olvasunk. A szarvasünőben a magyar nép ősanyja jelenik meg, aki vezeti népét A krónikás valós személyeként Hunor és Magor anyjaként szerepelteti. A szarvasvadászat motívuma, illetve a két testvér, akiktől rokon népek származnak, visszatér más népek (a tatár, a mongol, a kutrigur és az onogur népek) eredetmondájában is. Mindkét eredetmonda - a dinasztiáé és a népé - nem Anonymus és Kézai kitalálása, hanem az élő hagyomány írásba foglalása.
(I./77-78. old.) A Csodaszarvas című munkájának (*Magyar Adorján) előszavában ezt olvassuk:
"Nemzetünk eredetmondáját nem merték sajátjuknak tartani, mert ehhez többé-kevésbé hasonlóak más népeknél is vanak; például a rómaiak eredetmondája, azaz a Hunor és Magornak megfelelő Romulusz és Rémusz testvérpárról szóló monda, vagy a Heraklésznek a kerinai aranyagancsú szarvas űzéséről szóló hitrege. Ezért a Csodaszarvasunk igazi mivoltát nem tudták soha megállapítani."
(I./ 234. old.) A földrajzi hely, a Meotisz vidéke a magyar krónika elejére, a csodaszarvas-mondájára irányítja a figyelmünket, mellyel az Árpád-dinasztia geneológiája is kezdődik. A két királyfi a szarvast űzve áthatoltak a Meotisznak járhatatlan ingoványain. A szarvas eltűnt, ők pedig halban, vadban bővelkedő földnyelven találták magukat, ahol letelepedtek. Ez a történet megtalálható Prokopiosznál és Jordánésznél, csakhogy a vadászokat nem Hunornak és Magornak, hanem Utigurnak és Kutrigurnak hívják. Tőlük is a nevüket viselő népek - az uturgurok és a kuturgurok - származtak, akik a görög íróknál a szavirokhoz hasonlóan szintén a "hun" népek gyűjtőfogalma alá tartoztak. E szavirok később egyesültek az onogurokkal, akik szintén két szarvasvadász testvér-királyfit vallottak őseiik uralkodóinak. Míg a magyar krónikák Moger (Muager) - Gorda testvérpárt szerepeltetik utólagosan a csodaszarvas.mondában, addig Prokopiosz az utrigur-kitigur szétválás dinasztikus megszemélyesítőinek neveit használja fel ugyanahhoz a szarvas-mondához, melyet Priszkosz leírásából vett át és melyet Priszkosz már a Kárpát-medence hunjaitól hallott Attila udvarában.
(I./ 307--308.) Hunor és Magor mondája - A Csodaszarvas-legenda
A magyar eredetmonda másik eseménye a Hunor és Magor mondája, illetve az "aranyszarvas" monda is Levédiában játszódott le.
Történt pedig egy alkalommal, hogy vadászni mentek. A pusztában egy gímszarvas (ünő) bukkant fel előttük s amint megmenekült előlük, a maeotisi ingoványokba űzték. Ott aztán végképp eltűnt előlük, úgyhogy hosszabb keresés után sem bírtak ráakadni. Végre is, mikor az ingoványt keresztül-kasul barangolták, úgy találták, hogy alkalmas nyájak táplálására.
Anonymus szarvasa már modernebb, keresztény és európai megfogalmazású. A névtelen jegyző szerint, amikor Bars vezér és kísérete a Garam folyó mellett lovagolt előttük futásnak eredt egy szarvas a hegyek ormaira iramodva. Ezt Bars igen gyors futamban üldözve nyíllövésekkel a hegy tetején megölte. S akkor Bars látva a hegyeket körös-körül, fejébe vette, hogy ott várat épít... Máskor meg - Salamon legyőzése után - Géza király és László herceg előtt "megjelent egy szarvas, amelynek szarvai tele voltak égő gyertyákkal s kezdett futni előttük az erdő felé, s azon a helyen, ahol most monostor van, megállt. Mikor a katonák rányilaztak, belevetette magát a Dunába és többé nem látták. E látványra Boldog László így szólt: Valóban nem szarvas, hanem az Istennek angyala."
(I./310. old.) A tudomány már régen kiderítette, hogy a monda (h)őseinket maga után csalogató szarvasünője nem más, mint szülőanyjuk: Eneth (Eneh). E név az ünő tulajdonnévi változata. Meséinkből jól ismerjük, az őzzé változott mesebeli leányzó is Eni, Enike névre hallgat. Magyarán szólva, eleink hitték, hogy népünk ősanyja a mitikus szarvasünő.
(II./836. old.) Szent László – a Képes Krónika tanúsága szerint – a magyarság fényes állatát, a csodaszarvast testvére, Géza előtt angyalnak nevezi a mogyoródi dopmbon.
(II./900. old.) Ugyanúgy megtaláljuk a szarvasos motívumokat a Magyar népművészetben, és a csodaszarvas monda mindenki előtt ismeretes. A szarvasra, őzre csapó griff vagy ragadozó madár-jelenetek is megtalálhatók az ordoszi hun bronzokon, székesfehérvári kőreliefen és a noszvaji református templom XVIII. Századi festett menyezetkazettáján.
(II./1039-1040. old.) Az erdélyi székely és göcseji regősök a téli napforduló idején az ősi napimádat mélyen konzerválódott formai hagyományainak utolsó szálait elevenítik fel, amikor a csodafiúszarvast eképpen felidézik:
“Homlokomon vagyon felkelő fényes nap
Szarvam hegyein vannak százezer szövétnek
Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak
Hej regőrejtem, regőrejtem!”
Az ősi hitregében csodálatos szarvas jelenik meg: homlokán fénylik a felkelő Nap, szarva hegyén a Nap fénye százezer csíkban tündöklik; a regős ének szavait prózában így sűríthetnénk.
(II./1067. old.) A nagyállattartó lovas népek sírjaiból – Mongóliától kezdve egészen a Kárpát-medencéig, tehát nemcsak szkíta területen – szarvasábrázolások kerültek napvilágra. Népeket “csodaszarvas” csalogatott szebb, gazdagabb tájak felé, új megtelepülésre, boldogabb országokba. A lovas népeket még a túlvilágra is szarvas vitte a hátán, mert a síron túli életet sem tudta elképzelni az életétől szinte elválaszthatatlannak hit szarvas nélkül. A megálhetés, a bőség, a gazdagság, a termékenység jelképe elválaszthatatlan segítőtársa volt, a valóságos és a túlvilági életben egyaránt.
(II./1068-1070. old.) A szarvak az erőt, a becsületet, a termékenységet, a szarvasok pedig a hosszú életet és az újjászületést jelképezték. A nemrég előkerült Tarihi Üngürüsz eredettörténetünk szerint a szarvasnak mitikus alakja egy hirtelen megjelenő és eltűnő, csodálatos színekben pompázó vad, melynek mondai őseinkre kifejezett hatása szarvasszerű lényt sejtet. Kézai szarvasa nem pompázott fényben, mégis arra késztette a királyfiakat, hogy ott telepedjenek le, ahol eltűnt. Bors vezér szarvasa mitikus lény. Azt sugalmazta, hogy a szarvas elejtése közelében építsen várat, és ott alapozza meg nemzetsége jövőjét.
A magyarság “életvezető” fényes állata a szarvas és a madár együttesen, s e kettő egyesülése, szentséges égi násza.
Feltehetően a madár, ősmítoszunk turulmadara a fentről lefelé, az égből a földre közvetíti a teremtő életet adó fény, Isten időszerű parancsát. A keresztény műveltségünkben a Szentlélek-galamb tölti be ezt a tisztet – a szarvas pedig az a szentséges létező, aki befogad, megtart, aki a fény birtokában cselekszik, aki maga az örök fényóhajtás, a boldogasszonyság, aki lentről fölfelé közvetít. Emese – sokak véleménye szerint “Emese” a szarvasünő névváltozata – a csodaszarvasunkban testesülő-lelkesülő, fényt, fényt adó nőiesség, aki méhébe fogadta a turulmadár közvetítette üzenetet, az égi magot, s fia, Álmos révén – akit a krónikás emlékezetünk tart számon – Árpád-házi királyaink, a dicső és Szent Turul-nemzetség ősanyja; s egyben az Istenszülő Asszony, Szűz Mária “előképe” népünk hitvilágában (Molnár V. József).
A véleményem szerint a kék színnel kiemelt gondolatok döntő fontosságúak a csodaszarvas legenda megfejtésének a szemszögéből.
Anonymus a Gesta Hungarorum című művében szintén egy szarvasról tesz említést:
http://mek.niif.hu/02200/02245/02245.htm
ANONYMUS
GESTA HUNGARORUM
GARAM FOLYÓ ÉS BORS VÁRA
Eközben Szovárd és Kadocsa, Hülek fiai, valamint Huba meg egész seregük átkelt az Ipoly folyón a Duna mellett. Másnap a Garam folyón mentek át, és a Várad nevű földvár mellett elterülő mezőn ütöttek tábort. Ezt a várat elfoglalva, három napig maradtak ott, és várták Böngér fia, Borsnak az érkezését, akit Árpád vezér nagy sereggel küldött nekik segítségül. Mikor negyednapra Bors erős csapatával megérkezett hozzájuk, annak a földnek összes lakosait félelem fogta el velük szemben, és senki sem mert kezet emelni rájuk. Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott, és a hozzájuk hű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségeket csinál, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás végett valamikor be ne jöhessenek az országba. Közös elhatározással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágott a hegytetőknek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zólyom-erdőig nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borsséd-Zólyom várának neveznek.
Egy, az I. László királlyal (1046 - 1095) kapcsolatos legendában is szerepet kap a mitikus szarvas, ami László herceg szerint egy angyal kellett legyen:
http://szekelyderzs.com/laszlolegenda.html
Mondák, legendák Szent László Királyról
Szent László látomása
A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon királya hercegek ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal érkezett Lászlóval.
A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Ott akkor hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy Vác nevű szent életű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-3 valamit?
- Semmit - felelte a herceg
Így szólt ekkor Szent László.
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja!
Géza herceg így szólt ekkor.
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
Utána elmentek arra a helyre ahol a látomás történt. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük. Szarvain égő gyertyákkal. Amikor megpillantották egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták. Szent László így szólt.
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük!
Így is lett. De az első látomás helye nem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.
László herceghez (a későbbi I. László, magyar király) kapcsolódó legenda szerint a mogyoródi ütközetet közvetlenül megelőzően úgymond egy isteni látomásban volt része, "az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejére helyezte", amiből aztán László azt a következtetést vonta le a bátyja, Géza felé, hogy a csatát meg fogják nyerni Salamon királlyal szemben, és Géza lesz a jövendő királya Magyarországnak. A mogyoródi ütközet 1074.04.14-én zajlott le, amit valóban Géza megnyert. Feltétlenül célszerű megvizsgálni az aznapi égi "helyzetképet":
1074.04.14. 08:36 UT +1.00 Mogyoród (hétfő; a zsidó Peszáh ünnep előkészületi napja: 4834. Niszán 14.)
Nap-Hold oppozíció:29,7°Kos/Mérleg; -Uránusz quadrat:0,7°Vízöntő
Szaturnusz-Neptunusz oppozíció:9°Nyilas/8,6°Iker
(Teljes holdfogyatkozás)
- Mogyoródi csata
Köztudott, hogy az ókor és középkor uralkodói, hercegei a csatáikat és egyéb fontos döntéseiket általában az asztrológusaik tanácsaihoz igazították. Feltehetőleg az "angyal kezében tartott aranykorona" egy jelképes utalás volt az aznapi mennyei konstellációra.
A legenda szerint miután Gézát királlyá koronázták, Lászlóval felkereste újra azt a helyet, ahol a látomás történt. Ekkor egy szarvas jelent meg előttük, a szarvain égő gyertyákkal... Ez arra látszik utalni, hogy ez a "szarvas-jelenés" eseleg sötétben "történhetett" meg. László szerint viszont "nem szarvas volt az, hanem Isten angyala"... Nem egyértelmű, hogy pontosan mi után mentek vissza a látomás helyére, ahol az "Isten angyala" jelent meg a számukra. Lehetett ez a Mogyoródnál történt csata után, illetve Géza királlyá koronázását (1075. év tavasza) követően is. Géza 1074 - 1077.04.25-ig, azaz haláláig uralkodott.Ez alatt az idő alatt nem alakult ki a Zodiákusban egyetlen olyan konstelláció sem, amely a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") lett volna a kozmikus forrása.
Esetleg az alábbi két konstelláció egyike jöhetne szóba a legendabeli jelenéssel kapcsolatosan:
1074.06.11. 23:20 UT +1.00 Vác (szerda)
Nap-Hold oppozíció:25,8°Iker/Nyilas; -Mars-Plútó quadrat:1,2°/0,6°Kos
Merkúr-Neptunusz konjunkció:7,5°/10,7°Iker; -Szaturnusz oppozíció:5,1°Nyilas
1074.08.28. 17:42 UT +1.00 Vác (szerda)
Nap-Hold-Merkúr-Neptunusz konjunkció:12,3°/12,3°/10,6°/10,2°Iker; -Szaturnusz oppozíció:6,1°Nyilas
Lászlóval kapcsolatos egy másik legenda is, ami szerint Salamonnal, a pozsonyi várnál folytatott párviadalakor Salamon két tüzes karddal felfegyverzett angyalt látott lebegni László feje fölött, ezért úgymond megfutamodott:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_arkangyal
• 1077 körül Szent László és Salamon viadala közben Salamon …két angyalt láta László feje fölött tüzes karddal repkedve és ellenségeit fenyegetve…Forrás: Márk Krónikája- Képes krónika
http://magyarvalko.mindenkilapja.hu/htm ... lo-legenda
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C3 ... p%C3%A9nze
Szent László és Salamon párharca a pozsonyi várnál (két tüzes karddal röpködő angyal jelent meg Szent László feje fölött),
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00032/0003-27c.html
Magyar Könyvszemle 118. évf. 2002. 1.szám
A Szent László-ábrázolás forráskérdései legendájában
és a krónikában
Felfogásunk helyessége mellett fontos érvként hivatkozhatunk a 129. fejezetre. Ez László és Salamon álruhás párviadaláról szól, amelyből Salamon végül elmenekült, mert László feje felett két tüzes karddal röpködő angyalt látott. Emberei kérdésére, miért tette ezt, hiszen máskor két, vagy három ellenfél elől sem hátrált meg, Salamon azt felelte: “Tudjátok meg, hogy emberek elől nem futottam volna meg, de ez nem ember, mert tüzes karddal védelmezik őt.”[18]
A szöveg hétszer írja le László nevét, de mindannyiszor a ’szent’ szó kitétele nélkül, pedig Salamon szerint a párviadalban nem is emberi lény állt vele szemben. Jó bizonyíték ez Pauler igaza mellett.
Ami az említett párviadal szövegének forrását, illetve mintáját aránylag könnyen felismerhetővé teszi, az a tüzes kardú angyalok szereplésének kétszeri említése. Ezt az író annyira lényegesnek tarthatta, hogy a krónika narratív elbeszélésén túl az angyalokra és a tüzes kardra Salamon maga hivatkozik. A lángoló kardú angyalok megjelenése a számba jöhető minták számát derekasan leszűkíti. Ennek ismeretében határoztuk meg a tüzes kardot forgató angyalok látomásának mintáit a Paradicsomkert bejáratához őrnek rendelt, lángoló kardú kerubokban. (Gen 3, 24).[19]
http://arvisura.van.hu/keret.cgi?/elso-laszlo.htm
Amikor Salamon ellen kénytelen volt hadat viselni, vitézi ruhában egyedül lovagolt a pozsonyi vár alá. Salamon elindult, hogy megvívjon az ismeretlen vitézzel, merthogy nem ismerte fel unokatestvérét, de riadtan fordult vissza, mert úgy látta, hogy Lászlót az angyalok tüzes karddal védelmezték.
http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.as ... 039e8fb9ee
Árpádházi Szent László király (kb. 1040 - 1095)
Géza a trónra kerülve egy szeretetről, kiengesztelődésről, békességről szóló karácsonyi szentbeszéd hatására hajlandó lett volna Salamon javára leköszönni. Szándékában a halál akadályozta meg. Utána mégis a vonakodó Lászlót kiáltották ki királynak, aki azonban mindaddig nem koronáztatta meg magát, amíg Salamon a trónigényéről le nem mondott. Ítéletmondás, vagy egyházakba való ünnepélyes bevonulás idején László a királyi jelvényeket addig nem viselte, csak maga előtt vitette.
Az ellenkező, Pozsony várába zárkózott Salamon ellen László kénytelen volt hadat indítani. A legenda szerint vitézi álruhában egyedül lovagolt a vár alá. Salamon ezt észrevette, de unokatestvérét nem ismerte föl benne. Ő is másnak fegyverzetét öltvén magára, szintén lóra pattant, hogy megvívjon az ismeretlennel. Erre nem került sor, mert Salamon, aki éppen nem volt ijedős természetű, visszafordult, és így szólt: tudjátok, hogy ember elől meg nem futok, de ez nem ember, mert láttam, hogy az angyalok tüzes karddal védelmezik őt. Salamont később a Lászlónak kedvező politikai viszonyok kényszerítették arra, hogy keresse az engesztelődést. Ez rövid időre meg is történt, de nem nyugodott meg. László ellen merényletet tervezett, mire a király Visegrád várába záratta.
Egyes magyarázatok szerint ez a párviadal 1077 körül történt, viszont kozmikus szempontból nem támasztja alá semmi a "László felett lebegő angyalok" legendáját...
Nem tartom kizártnak, hogy Lászlónak az erkölcsi és mitikus fölényét igyekezett csak demonstrálni ez által a legenda megalkotója.
Más a helyzet viszont a megkoronázását illetően. A legális magyar király, Salamon csak 1080-ban, vagy 1081-ben mondott le László javára a trónról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/I._L%C3%A1 ... ir%C3%A1ly
Mindezek ellenére az azonban bizonyos, hogy I. László uralkodása első éveiben a törvényesen megkoronázott Salamonnal szemben ellenkirálynak tekintendő. A hatalomra jutását követően legfontosabb feladatának ezért a Salamon-kérdés megoldását tekintette. Először tárgyalni kezdett riválisával, majd fegyveresen lépett fel ellene, de így sem tudta felszámolni Salamon uralmát az ország nyugati végein. 1079 telén ugyan Moson várát visszafoglalta Salamontól, de csak 1080-ban sikerült a feszítő kérdést László számára igen kedvezően rendezni. Salamon lemondott a királyságról, s a koronát, ami addig nála volt, átadta Lászlónak. A meghódolásért cserébe Salamon birtokot és jövedelmet kapott, de hatalmat nem. Salamon kényszerű lemondása következtében László megszűnt ellenkirály lenni, s ettől kezdve ő volt az ország egyedüli törvényes uralkodója, s királyként a hatalmon nem osztozott senkivel, hisz országlása alatt nem létezett a korábbi hercegség, a dukátus intézménye.
I. László megkoronázásával kapcsolatban a legvalószínűbb, hogy már 1077-ben a Géza-féle görög diadémmal megkoronázták. Egyrészt az a tény, hogy a görög korona az egyik koronaküldő európai nagyhatalomtól származott, másrészt pedig az, hogy ez a diadém már ténylegesen uralkodó király - I. Géza - fejét díszítette, nagyon is alkalmassá tette arra, hogy az új király számára is a hatalom jelvénye legyen. Ezt igazolja az is, hogy VII. Gergely pápa 1079.március 21-i levelében Lászlót a magyarok királyának nevezi. E cím ebben az időben a pápától csak megkoronázott uralkodónak járt. E nézetet erősíti az is, hogy I. Lászlótól tízféle pénzveret maradt fenn, azaz kétévenként bocsátott ki új pénzt, s ezek mindegyike koronázva ábrázolja, tehát ezek közül kettő legalább 1081 előttre datálható. S nagy az eshetősége annak is, hogy 1081-ben, amikor Salamontól visszakapta a régebbi koronát, azzal is megkoronázták.
1081 – Salamon lemond jogairól, visszaadja a koronázási jelvényeket.
http://tortenelemszoba.lapunk.hu/?modul ... om=1150315
A magyar állam Szent László uralkodása alatt
László trónra lépte 1077 tavaszán egybeesett az egész Európa jövőjét befolyásoló nemzetközi eseményekkel.
Mindenki tudta ugyanis, hogy őt az erények teljessége ékesíti, hitben katolikus, kegyességben kiváló, bőkezűségében adakozó, jótékonyságában kiemelkedő”. László Salamonnal szemben illegitim (törvénytelen) királynak számított. Nem tudjuk, hogy végül is Lászlót mikor koronázták meg, és azt sem, hogy milyen koronával. László legitimációs gondokkal küszködött.
A pápa ekkor már hűbéri fennhatósága elismeréséhez kötötte a koronaküldést. A legnagyobb valószínűsége annak a feltevésnek van, hogy Lászlót 1077 második felében ugyanazzal a görög koronával koronázták meg, amellyel I. Gézát is.
Salamon 1081-ben meghódolni kényszerült László előtt, ugyanis Lipót osztrák őrgróf ismét szembefordult IV. Henrikkel, s ez azt jelentette, hogy Salamon pozsonyi királyságát keletről-nyugatról ellenséges erők fogták közre. László és Salamon megbékítésén elsősorban a püspökök fáradoztak. Salamon elhagyta Pozsonyt, László elegendő javadalmat biztosított neki ahhoz, hogy uralkodói fényűzés közepette éljen. Mivel ekkor Salamon lemondott királyi tisztéről, László ettől kezdve számított legitim uralkodónak.
http://tortenelemklub.com/magyar-toerte ... alyok-kora
I. Salamon (ur.: 1063-1074)
Trónharcok: Apja testvérének, Bélának halála után IV. Henrik udvarából, német sereggel érkezett Székesfehérvárra, ahol a főpapok és főurak másodszor is magyar királlyá koronáztatták. Azonban a német csapatok távozása után Béla két gyermeke Géza és László nem fogadták el uralmát, és II. Boleszláv kijevi fejedelem támogatásával az idősebb fiú, Géza herceg betört az országba. A német seregek nélkül maradt Salamon és udvara Moson várába volt kénytelen menekülni, ám Géza nem vágyott unokatestvére halálára, és a püspökök közvetítésével 1064. január 20-án Győrött, kibékült Salmonnal.
Salamon uralkodásának első hét esztendejében az anyja befolyása alatt állt, aki azt szorgalmazta, hogy éljen békében az unokafivéreivel. Eleinte Salamon, illetve Géza és testvérei mérsékelték egymás iránt való bizalmatlanságukat, s közös erővel védelmezték a hazát. Közös hadjárataikban az Erdélyt pusztító besenyőkre vetették magukat, s dicső diadalt is arattak rajtuk. Majd a bolgárországi besenyők pártfogóit, a görögöket támadták meg, kierőszakolták a Száván való átkelést, körülvették Belgrádot, s Niketas várparancsnokot hódolásra kényszerítették. Amikor a görögök később ismét elfoglalták Belgrádot, Géza vezér 1072-ben ismét részt vett a bosszú hadjáratában, és ezúttal egészen Nisig mindenütt győzelmet aratott.
Az ellentétek Salamon és Géza közt ekkorra részben a hadi sikerek miatti kölcsönös féltékenység miatt kiéleződtek. Amikor pedig Géza öccse László épp Morva földön járt, hogy harcosokat toborozzon, a németek tanácsára Salamon megtámadta Gézát, és Kemejnél (Szolnok vármegye) győzelmet aratott felette. Ám Salamon nem élvezhette sokáig diadalát, mert 1074 márciusában Géza Mogyoródnál döntő győzelmet aratott csapatai felett, és Pozsony várába szorította. Innen már többé nem tudta visszavenni a hatalmat.
I. Géza (ur.: 1074-1077)
Belpolitika: Az unokatestvérével megvívott győztes mogyoródi csata (1074 március 14) után, Salamon Pozsony várába szorulva továbbra is királynak tekintette magát és élvezte a császár támogatását is. Bár a pápa VII. Gergely (1073-1085) az invesztitúra jog miatt ellentétbe került a császárral, Gézát továbbra sem támogatta, így a magyar uralkodónak a bizánci császártól VII. Dukász Mihálytól (1071-1078) kellett királyi koronát és elismerést kérnie. Az 1075-ben Magyarországra érkezett korona a Szent Korona alsó részét alkotta.
Kép
I (Szent) László (ur.: 1077-1095)
Géza rövid uralkodása (1074 – 1077) alatt végig fennállt a patthelyzet, Moson és Pozsony Salamon birtokában maradt. Salamon csak 1080-ban hódolt be Lászlónak. Ekkor átadta a koronát, és visszavonult birtokaira.
http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.as ... 228eb5695a
A feudális magyar állam kialakulása - kronológia
1081 Salamon lemond uralkodói jogáról, és kiegyezik a királlyal, a következő évben azonban ellene fordul, mire I. László elfogatja
http://www.palatinus.sk/page.php?lang=h ... &menuid=15
I. SZENT LÁSZLÓ
Elképzelhető, hogy kétszer is megkoronázták. (Trónra lépte után a görög koronával — ez lett később a Szent Korona alsó része —, és 108l-ben, amikor megegyezett Salamonnal, és visszaszerezte tőle a koronázási jelvényeket.) Legendája és a későbbi krónikaíró ellenben egybehangzóan azt írja róla, hogy — amikor mintegy akarata ellenére királlyá választották — a királyi jelvényeket maga előtt vitette ugyan, de nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát, illetve nem tett fejére koronát, „mivel inkább égi koronára vágyott, mint földire”. Ezért nem zárható ki az sem, hogy nem koronázták meg. Ugyanakkor koronázása mellett szól, hogy pénzein koronával ábrázolják, s VII. Gergely pápa is királynak szólítja l079-ben.
http://www.augsburgimisszio.de/index.ph ... &Itemid=30
Szent László
Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081-ben, mikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Azonban legendák szerint elképzelhető, hogy meg sem koronáztatta magát, mivel „égi koronára vágyott".
Így joggal feltételezhető, hogy I. László ekkor ismét megkoronáztatta magát, de most már a Salamontól megkapott koronázási eszközökkel. 1077-ben ugyanis csak azzal a koronával történhetett meg a koronázása, amit a bátyja, Géza kapott a bizánci császártól, VII. Dukász Mihálytól. Az idézetekben arra is találunk utalást, hogy László "a királyi jelvényeket maga előtt vitette ugyan, de nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát, illetve nem tett fejére koronát", amit Gézától örökölt, mivel ő úgymond "inkább égi koronára vágyott, mint földire". Ez a kívánsága viszont csak 1080-ban, vagy 1081-ben valósulhatott meg a számára:
1080.10.31. 08:36 UT
Nap-Hold oppozíció:14,4°Skorpió/Bika; -Mars quadrat:21,2°Oroszlán; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció:12,7°/21°Vízöntő (8,3°)
1081.05.11. 13:02 UT
Nap-Hold konjunkció:26,2°Bika; -Mars quadrat:1°Szűz; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció:0,7°Halak/28,8°Vízöntő (4,8°)
(Partial napfogyatkozás)
Az utóbbi két konstelláció (kozmikus kereszt, illetve T-kereszt) már értelemszerűen a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") voltak a kozmikus forrásai.
Sajnos nem sikerült kiderítenem kellő adatok hiányában László második koronázásának a pontos dátumát (az elsőt sem...), így csak találgatni lehet, hogy melyik konstelláció égisze alatt tehették fel "az angyalok" a fejére a koronát...:
Link
Kép
László megkoronázása a Képes Krónikában
