Jacob Lejbowicz Frank, aki messiásként lépett fel




A héber kabbala szerinti "Isten 72 szellemének" kozmikus forrásai

Jacob Lejbowicz Frank, aki messiásként lépett fel

Beitragvon Klaus Matefi » Mo 27. Mai 2013, 20:46

Klaus Matefi
Jacob Lejbowicz Frank, aki messiásként lépett fel




A Tórának i.e. 445-re történt megalkotását és nyilvánosságra hozatalát követően nem ment ritkaságszámba az önjelölt messiások fellépése. A sok messiásjelölt közül az egyik egy Jacob Frank/Frenk (Jankiew Lejbowicz; יעקב פרנק) nevezetű egyén volt, aki pont ugyanolyan felépítésű kozmikus kereszt szülöttjeként látta meg a napvilágot Galíciában, mint a "végidőkre", azaz napjainkra betervezett ószövetségi messiás, Immánuel:

Link
Kép

Jacub Lejbowicz Frank születése:
1726.05.02. 01:49 UT
Nap-Hold konjunkció:11,3°Bika; -Uránus oppozíció11,2°Skorpió; -Mars quadrat10,8°Oroszlán; -Szaturnusz oppozíció3,5°Vízöntő
(7,8°)

1999.08.11. 12:09 UT
Nap-Hold konjunkció:18,4°Oroszlán; -Uránusz oppozíció:14,7°Vízöntő; -Mars quadrat:16,9°Skorpió; -Szaturnusz oppozíció:16,9°Bika
(3,7°)
(teljes napfogyatkozás!)
- A Napbaöltözött Asszony (Fekete Madonna) megszüli a gyermekét (Jelenések könyve 12,9-13).
- A holtak "első feltámadása" (Jelenések könyve 20,5).
- II. János Pál pápa szerint Európának az Úrral történt találkozása.
- Jézus "második eljövetele", ami valójában az ószövetségi messiásnak, Immánuelnek volt a születése (Ézsiás 7,10-14; 11,1-3; 66,7-8; Mikeás 5,1-2; Jelenések könyve 12,5).
- Az asztrológiában, kabbalahban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is járatos Nostradamus, aki a Prieuré de Sion titkos társaságnak a tagja volt, szintén erre az égi eseményre hívta fel már évszázadokkal korábban a figyelmet (Centuriák X. 72.), ami a "rettegés nagy királyának", JHVH-kozmikus Krisztusnak kellett az eljövetelét eredményezze.


Néhány idézet Jacob Frankkal kapcsolatosan:

http://www.hebraisztika.hu/attachments/00000059.pdf
ELTE BTK Asssziriológiai és Hebraisztikai Tanszék
/ MTA Judaisztikai Kutatóközpont
2005/06, I. (őszi) félév
Bevezetés a zsidó kultúrába
Szervezte: Komoróczy Szonja Ráhel
Komoróczy Géza: Válságok, modernizáció a zsidó kultúrában
05/11/15
(8-9. old.) Jacob Frank (1726–1791), “a podóliai messiás” mozgalma jelentette a sabbatianizmus utolsó hullámát. Apja közepesen vagyonos kereskedő volt, szigorú vallástartó, Csernovicban rabbiként is mőködött (1730 k.). İ Csernovicban és Bukarestben tanult, rabbinikus műveltsége nem volt, ruha-, drágakő stb. kereskedőként tartotta fenn magát, utazásai során Szmirnába is eljutott. Húsz éves kora körül kezdett foglalkozni a Zohar-ral. 1753-ban Szalonikiben megismerkedett a dönme (iszlámra áttért zsidó) egyik csoportjával, felkereste a gázai Nátán sírját, egyre erőteljesebben hitt küldetésében. 1755. december 3-án podóliai szülőfalujában (Korolewka) megnyilatkozott hívei előtt. 1756-ban nyilvánosságra került sabbatiánus szertartása, letartóztatták, a rabbinikus bíróság szabadon engedte, mert azt hitték, hogy török alattvaló. A következő években többször is oda-vissza átszökött a török határon, többször megjelent hívei körében. A titkos sabbatariánus hívek mind hozzá szegődtek. A halákha / “a teremtés Tórája” (Tora de-beri’a) helyett “a(z isteni) kisugárzás Tórája” (Tora de-acilut) magasabbrendű elveit hirdette. A Négy ország tanácsa Brodyban kiközösítette (hérem) (1756) (egyszersmind megtiltotta a kabbála tanulását 40 éves kor alatt). Frank Talmud-ellenesnek minősítette magát, és a rabbinikus hatóságokkal szemben keresztény egyházi védelmet kért. Tanításaiban is közeledett a kereszténységhez (megtagadta a Tórát, a prófétákat, a Talmudot, elfogadta, hogy Isten háromarcú, (54) hogy a kereszt a messiás pecsétje, hirdette az Ézsauhoz55 vezető utat stb.). Tanítását “nehéz teher”-nek (massza duma56) nevezte. 1757-ben vitát szervezett Kamieniecben57 a “talmudisták” és a “zoharisták” között, ennek eredményeképpen 1757-ben több helyütt ünnepélyesen elégették a Tórát. III. Ágost lengyel király (1733–1763) privilegiumot adott Frank híveinek (1758), mint akik közel állnak Isten (értsd: a keresztény Isten) elismeréséhez. A frankisták (ahogy a XIX. században nevezték őket) új tipusú zsidóságnak tekintették magukat, és megtagadták a kapcsolatot az ethnikai zsidósággal. Jelentős térítő tevékenységet végeztek. 1760-ban újabb vitára került sor Lembergben a rabbik és Frank követői között, ezen az utóbbiak tételei között szerepelt a megkeresztelkedés parancsolata és a vérvád.58 Maga Frank, és több híve, valóban kikeresztelkedett, de követői közül a legtöbben megmaradtak zsidónak, csak titokban tartották messiásuk hitét. A XVIII. század végétől kezdve sok frankista vegyesházasságot kötött, a szekta tagjai lengyel hazafiak voltak, részt vettek minden felkelésben (1793, 1830, 1863). Frankista családból származik Adam Mickiewicz (1798–1855). Prágában 1799-ben botrányos körülmények között leplezték le a frankistákat, akik “Edom vallása” iránti tiszteletből vörös betőkkel írták térítő leveleiket; az első prágai reform-hitközséget is ők alapították (1832). Magyarországon (Máramaros-) Sziget volt az egyik frankista központ.

54 A rejtőző Isten; a nagy testvér, aki Isten előtt áll, és a Szűz (betula) / Leány (alma) / a Sekhina / Malka kaddisa
(‘szent királyné’).
55 A keresztény világ.
56 Jes. 21,11.
57 Oroszosan Kamenyec-Podolszki.
58 A vitában zsidó részről részt vett Dov Ber Bolechów (Brezsover / Brzezier / Breser / Birkenthal) (1723–1805)
lengyelországi zsidó borkereskedő is. Emlékiratai számos értékes adatot tartalmaznak a XVIII. század közepének
magyarországi zsidó és magyar nemesi világáról a Hegyaljáról.

http://www.or-zse.hu/dvar/kiemel/zsido-cvi2005.htm
A galiciai Jakob Leibovics Frank (1726-1791) keveredett a Sábbáteánusok között a legnagyobb hírre, helyesebben, ő lett a Sábbáteánus utókor leghírhedtebb személyisége. Frank saját személyét jelölte Sábbátáj C'vi utódjául és önmagát nyilvánította messiásnak. A korábbi misztikus rítusok és eszmefuttatások helyét Frank irányításával orgia-jellegű kicsapongások vették át. A zsidó népességre csekélyebb befolyással, jelentéktelenebb hatással volt, mint messianisztikus elődei. A többség megkönnyebbüléssel fogadta, amikor Jakob Frank és közvetlen követői 1759. februárjában elhagyták a zsidó vallást és felvették a kereszténységet.

http://zsido.pontez.hu/konyvek/Zsid%F3+ ... ./189/2375 (már nem lehet elérni)
http://www.zsido.com/konyvek/zsido_tudo ... tortenete_ (már nem lehet elérni)
http://www.zsido.com/konyv/189/2375/Zsi ... =2012&m=07
Egy nép útja
A zsidóság hosszú és gyakran keserves vándorlása a történelemben
A zsidó történelem legfontosabb eseményei
Sábtáj Cvi történetének szellemisége szemmel láthatóan még száz évvel áttérése és halála után is kísértetett, mégpedig egy bizonyos Jákov Léjb Frank személyében. Frank, aki beszédeiben a Zohár, a kabbal egyik alapművének elemeit használta fel és messianisztikus víziói támadtak, 1755-ben magát Sábtáj Cvi reinkarnációjának nyilvánítatta. Ezt a „jó hírt” követői, lázas örömmel fogadták. A hagyományos zsidóság szellemi vezetői ugyanakkor egyre gyanakvóbbak voltak vele szemben és egy évre rá 1756-ban chérem alá helyezve, kiközösítették.

Frank egyik filozófiai alapelve a Talmud és a talmudista zsidóság cáfolata volt, amely nagy érdeklődést keltett a korabeli lengyel egyházfiak között. Dambovsky, kamenyec-podolszki érsek, közismert zsidógyűlölő, lehetőséget látott Frankban arra, hogy a zsidók közötti belviták felhasználásával a maga malmára hajtsa a vizet. Így Frank és neves rabbik között két Talmud-vitát rendezett. A második 1757-es vitában Frank azt merészelte állítani, hogy a Talmud a keresztények vérének zsidó szertartásokra való használatát megengedi. Habár érvelésével még az őt felkérő papokat sem tudta meggyőzni, innen már nem volt visszaút, és Frank több mint ezer követőjével együtt a katolikus hitre tért át. Gyanús viselkedése miatt később börtönbe került Częstochowa-ban, ahonnan csak az oroszok segítségével szabadult, amikor a város 1772-ben orosz kézre került. Frank végül 1791-ben halt meg. Szektája 1816-ban, lánya Chává halálával szűnt meg véglegesen.

http://lexikon.katolikus.hu/F/Frank.html
Magyar Katolikus Lexikon
Frank, Jakob (Podolia, 1726-Offenbach, 1791): zsidó szektaalapító. - Kora ifjúságától vonzódott a →kabalához, s teljesen érdektelennek mutatkozott a →Talmud tanulmányozása iránt. Amikor atyját, aki a szabbatianizmus híve volt, száműzték, vele ment Bukarestbe, majd tovább vándorolt Szalonikibe és Szmirnába, ahol ékszerkereskedő lett. Szalonikiben találkozott az aposztaták szektájával, s hatásukra mohamedán lett, majd önmagát Messiássá nyilvánította. 1755: visszatért Lengyo-ba, ahol szemben találta magát a talmudistákkal, ezért el kellett hagynia az orsz-ot. 1759. XI. 26: Varsóban megkeresztelkedett, keresztapja III. Ágost kir. volt. Mivel keresztsége után is megkövetelte híveitől, hogy megtestesült Istenként tiszteljék, 2 hónappal később, 1760. I. 26: letartóztatták és a czę stochowai erődítménybe vitték. 1773: az or-ok Lengyo. első fölosztása után elfoglalták Częstochowát, s szabadon bocsátották ~ot, aki ezután Bécsben, Morvao-ban, majd Offenbachban élt.

http://lexikon.katolikus.hu/F/frankizmus.html
Magyar Katolikus Lexikon
frankizmus: messianista szekta. - Alapítójuk, Jakob →Frank Messiássá nyilvánította magát, s követőitől megkövetelte, hogy Istenként tiszteljék. Szerinte a Messiás lelke néhány személyben már őelőtte is benne volt: Dávidban, Illésben, Jézusban, Mohamedben, →Szabbatai Zviben s az aposztaták szektáját alapító Berehjában (†1740). A ~ hívei elvetették a →Talmudot, elfogadták, hogy Isten emberi alakban kinyilatkoztathatja magát, s hogy a Messiás újra nem fog megjelenni. Átvették a szabbatiánusok hármas istenfogalmát, az egyes isteni személyek nevét a →Zóhár szimbolikus nyelvéből kölcsönözve: Szent Öreg, Szent Király és Nagy Matróna. A Szt Király Szabbatai Zviben és Frankban öltött testet. Az erkölcsi törv. kétségbe vonása követőinél züllést váltott ki. - A ~ hívei Lengyo-ban pert nyertek a talmudistákkal szemben, 1757. X. 19: Kamenez Podolskban hatósági engedélyt kaptak a Talmud elégetésére, s ebből szokást csináltak. XI. 9: azonban a talmudisták kerültek fölénybe, akik a ~ híveit a lengy. hatóságok segítségével üldözni kezdték. Mikulszki, a lambergi érsség ap. adm-a hitvitát rendezett a talmudisták és frankisták között különböző témákról (többek között arról, hogy, miként a frankisták állították, a Talmud valóban előírja-e ker. vér rituális célokra való használatát). A frankisták, hogy megnyerjék az Egyh. szimpátiáját, a köv. tételeket terjesztették elő: a Messiásra vonatkozó próféciák már beteljesedtek; az emberré lett Isten maga a Messiás, kinek megjelenése óta a zsidó rituális törv-ek hatályukat vesztették; csak a Messiástól való az üdvösség; a kereszt a háromság szimbóluma és a Messiás pecsétje; a keresztség föltétele a Messiásba vetett hit tanúsága. - E tételeket úgy fogalmazták meg, hogy elnyerjék a ker-ek tetszését és növeljék ellenszenvüket a talmudisták iránt, uakkor a frankistákat semmire ne kötelezzék. A ker-ek ui. az összes Messiásra vonatkozó kijelentést Krisztusra érthették, a frankisták viszont saját vallásalapítójukról állították. Az a tétel, hogy a kereszt a Szentháromság szimbóluma, kabbalisztikusan átértelmezhető volt, s még a keresztség fölvételét is be tudták építeni a maguk fölfogásába, mert a Messiás lelke vándorlása során szerintük Frank előtt a Názáreti Jézusban lakott. - 1759. VII. 17: Mikulszki elnökletével és számos teológus jelenlétében folyt le a hitvita a lembergi katedrálisban. A frankisták nem tudták elérni a talmudisták elítélését, sőt ellenkezőleg, őket kényszerítették arra, hogy vonják le tanaik végső következtetését, s legyenek ker-ek. Így, már csak azért is, hogy védve legyenek a talmudisták ellen, tömegesen tértek át a kerségre. Frank halála után a lengyelo-i frankisták beolvadtak ker. környezetükbe, Offenbachban viszont a szekta a 19. sz. elejéig létezett. - 1756. VI. 18: a Brodyban ülésező rabbitanács kiátkozta a ~ híveit, s megtiltották, hogy a Zóhárt és Mosé →Cordovero írásait valaki a 30. életéve betöltése előtt tanulmányozza.

http://www.netlexikon.hu/yrk/Erinv/61343
Frank Jakob (máskép Frenk), igazi nevén Jankiew Lebowicz hírhedt zsidó kalandor a zohariták v. frankisták felekezetének alapítója szül. 1719., megh. 1791 dec. 10. Eleinte pálinkafőző volt, azután Szalonikiban Sábbátái Zewi zsidó álmessiás felekezetéhez csatlakozott, később Gácsországban és Podoliában rajongó hívekre akadt, kik megváltót és szent urat tiszteltek benne. A Zóhár könyvét (l. o. ) az igazi szentírásnak hirdette, a talmudot a kabbalával helyettesítette, s az utóbbit ép úgy hozta összhangzásba a kereszténységgel, mint mestere Sábbátái az izlámmal. A zsinagóga által átok alá fogott híveit, gyűléseiken és lakomáikon elkövetett erkölcstelen kicsapongásaik miatt (1756) bebörtönözték, mire Havasalföldre menekült, később Dembovski podolini érsek oltalma alatt visszajött s v. ezer követőjével a katolikus hitre tért. Miután azonban 12 apostolt küldött ki, hogy őt az ujra született Krisztus-nak hirdessék, Csensztochovában elzárták (1773). A Lengyelországba betörő oroszok által felszabadítva, azután Bécsben majd Brünnben és Offenbachban élt feslett erkölcsű Éva nevű leányával nagy fényűzésben. Lengyel-, Oláh- és Törökországban még ma is vannak frankisták, zsidózó katolikusok, kik csak egymás közt házasodnak és titokban végzik szertartásaikat. V. ö. Graetz, F. und die Frankisten (Breslau 1868).

http://vmek.oszk.hu/06800/06897/html/1203.htm
Egy évszázad multán Jacob Frank újjáélesztette a Sabbatai mozgalmat, és a bűnelkövető koncepciót kissé átdolgozta. Ez volt a "megfordítás doktrínája". Jacob Frank arra bíztatta mozgalmának a tagjait, hogy csak bátran kövessenek el bűnöket, minthogy az üdvözülést nemcsak a tisztaság és bűntelenség révén lehet elnyerni, hanem bűnök elkövetésén keresztül is. Marvin S. Antelman ortodox rabbi "To Eliminate The Opiate" (Eltávolítva a homályt, New York, Zahavia LTD, 1974, 95. old.) című munkájában megírja, hogy az a bűn, amiben leginkább elmerültek Jacob Frank követői, a szexuális kicsapongás volt orgiák keretében. Antelman úgy látja, hogy a modernkori női felszabadítási mozgalom gyökerei is ide nyúlnak vissza. Egy másik bűn, amit a frankisátk elkövethettek az volt, hogy a mozgalomhoz tartozók bármilyen más valláshoz csatlakozhattak, különösen a katolikus egyházhoz. Ennek az volt a célja, hogy utánozzák a Sabbatai-féle szerepmodelleket azért, hogy ezeket a vallásokat kifordítsák értelmükből, és így lejáratva felmorzsolják őket. A frankistákat az ortodox zsidóság 1756-ban kiközösítette. Ezt követően a frankista reformmozgalom tagjai saját zsinagógákat és iskolákat hoztak létre, és ők maguk szentelték fel saját rabbijaikat. Antelman rabbi szerint az ilyen frankista zsidók csak JINO-k, Jew in name only (Csak nevükben zsidók).

A frankisták köréből számos szabadkőműves, elsősorban az illuminátus irányzathoz tartozó szabadkőműves került ki. A szabadkőművesség igen jól tudta hasznosítani őket. Ez nyilvánvalóvá vált az 1848-as szabadkőműves mozgalmakban és forradalmakban, amelyekben a kommunista nevet viselő illuminátusok már kulcsszerepet játszottak. Az egyik ilyen kiemelkedő frankista volt ebben az időben a 32-es fokozatú Grand Orient szabadkőműves: Marx Károly.

http://books.google.de/books?id=hxfS8Kr ... &q&f=false
Martin Cunz, Nahman: Die Fahrt des Rabbi Nachman von Brazlaw ins Land Israel (1798-1799) (1997) ISBN 3-16-146628-4
(S. 22) 1759 hat in Lemberg eine zweite, größere Zwangsdisputation stattgefunden, an der auch Jakob Frank teilnahm. Die Frankisten hofften ihre rabbinischen Gegner vor den kirchlichen Instanzen dadurch zu diskreditieren, daß sie wohl unter dem Eindruck einer laufenden Ritualmordaffäre in Przemysl, die für jüdische Gemeinden lebensgefährliche Beschuldigung erhoben, der Talmud fordere von seinen Anhängern die rituelle Verwendung von Christenblut. Die Beschuldigung verlief offenbar dank höherer kirchlicher Intervention im Sand.

http://books.google.de/books?id=mTsWKmn ... g=PA326&dq &source=bl&ots=A9T-YdpPao&sig=lKayLExIIa2ZfMQOWBfNBfxlsdc&hl=de&sa=X&ei=perpTqL6HMj1sgbor8yaBw&ved=0CC0Q6AEwAg#v=onepage&q&f=false
Theologische Realenzyklopädie XI. (1983) ISBN 3-11-0085771
(S. 325) Jedenfalls galt er nach seiner Hochzeit (1752) mit Hannah, einer aschkenasischen Kaufmannstochter, bald als „Prophet“ dieser Richtung und schließlich als Nachfolger Baruchjas („Senor Santo“) und als Reinkarnation der Messias-Seele. Ohne Talmudkenntnisse, nur mit einigen Zohar-Zitaten ausgerüstet, schlüpfte er in eine bereits vorhandene Rolle, ohne selber wesentliches zum Inhalt der Bewegung beizutragen. Polnische Sabbatianer, die Saloniki besuchten, propagierten ihn in seiner Heimat bereits 1753/54, als er noch in türkischen Gebieten die Gemeinschaften der „Glaubigen“ besuchte, pompös auftretend und seinen Namen „Jakob“ symbolisch im Sinne der Folge Abraham-Isaak-Jakob auf Sabbataj Zvi-Baruchja-Frank und die Sefirah VI deutend.
(S. 327-328) Franks Söhne (Rochus/Ruch und Joseph), vor allemm aber die Tochter Eva führten den „Hof“ unter Berufung auf Traumoffenbarungen und Prophetien weiter, zunehmend korrupt und unter wachsenden Geldschwierigkeiten. Indessen entstanden die wichtigsten handschriftlich verbreiteten frankistischen Schriften (Dibré ha-´Adón/Slówa Panskie; Buch der Träume/Visionen; Chronik der Taten Franks). Zwischen 1798-1800 versandte man die Roten Briefe, Sendschreiben aus zwei angeblichen Frank-Briefen aus Czestochoa 1767/68 und einem prophetisch-apokalyptischen Teil mit Ankündigung revolutionär-endzeitlicher Katastrophen für 1800, und Konversionsaufforderungen.

http://www.zeno.org/Geschichte/M/Graetz ... setzung%29
Graetz, Heinrich: Geschichte der Juden
11. Kapitel.
Von seinem längern Aufenthalte in der Türkei erhielt er den Namen Frank oder Frenk. Obwohl er in der talmudischen Literatur unwissend war, wie er selbst gestand, so war er doch in die soharistische Kabbala eingeweiht, legte sie sich zurecht und hatte ein besonderes Gefallen an der Seelenwanderungslehre, vermöge welcher die aufeinanderfolgenden Messiasse nicht Schwärmer oder Betrüger gewesen wären, sondern die Verkörperung einer und derselben Messiasseele. Der König David, Elia, Jesus, Mohammed, Sabbataï Zewi und seine Nachfolger bis auf Berechja (o. S. 311) seien lediglich eine und dieselbe innerliche Persönlichkeit, die nur verschiedene Leibeshüllen angenommen habe. Warum nicht auch er selbst? Obwohl Jakob Frank oder Lejbowicz das Geld sehr liebte, so betrachtete er es doch nur als eine Unterlage, um sich darauf zu einer Größe zu erheben; er wollte eine glänzende Rolle spielen und sich mit einem mysteriösen Glorienschein umgeben. Und die Umstände waren ihm außerordentlich günstig. Er kam in den Besitz einer sehr schönen Frau aus Nikopolis (Türkei), deren er sich zur Anlockung von Anhängern bedient haben soll. Er sammelte nach und nach ein kleines Gefolge von türkischen und walachischen Juden um sich, die seine lockeren Grundsätze teilten, ihn für ein höheres Wesen, für die jüngste Verkörperung des Messias, hielten. Indessen konnte er sein Unwesen in der Türkei nicht treiben, er wurde verfolgt, selbst Frauen warfen Steine nach ihm.

Frank scheint Kunde von der Spaltung erhalten zu haben, welche infolge der Eibeschützischen Wirren in Polen entstanden, und er glaubte den günstigen Zeitpunkt benutzen zu müssen, um die podolischen Sabbatianer um sich zu sammeln und unter ihnen und durch sie eine Rolle zu spielen. Er kam plötzlich nach Polen (Nov. 1755) und bereiste viele Städte in Podolien und im Lemberger Kreise, Rohatyn, Laskorun, Busk, Nadworna, wo heimliche Sabbatianer wohnten, mit denen er wohl schon früher in Verbindung gestanden haben mochte. Sie fielen gewissermaßen einander in die Arme. Frank brauchte eine Gefolgschaft, und sie suchten einen Führer, und nun fanden sie einen solchen, der noch dazu mit gefülltem Beutel gekommen war und mit seinen Mitteln nicht geizte. Im Nu hatte er die podolischen Sabbatianer gewonnen. Diesen offenbarte sich Frank als Sabbataïs Nachfolger, oder, was dasselbe bedeutet, als wiedergeborene Seele des sabbatianischen Hauptes Berechja. Was diese Offenbarung sagen wollte, war den Kundigen unter ihnen bekannt. Sie verstanden [388] darunter jene zugleich lästerliche und abgeschmackte Theorie von einer Art Dreifaltigkeit, dem heiligen Uralten, dem heiligen König und einer weiblichen Person in der Gottheit. Das Hauptgewicht legte natürlich Frank, wie sein Vorgänger, auf den heiligen König, der eben zugleich Messias und die verkörperte Gottheit sei, und alle Macht auf Erden und im Himmel besitze. Frank ließ sich von seinen Anhängern »der heilige Herr« nennen (bei den Salonicher Sabbatianern von jüdisch-spanischer Abkunft Santo Señor)83. Infolge seiner Teilhaftigkeit an Gott vermöge der Messias alles, auch Wunder zu tun. Frank tat auch Wunder, wie seine Anhänger behaupteten. Ein Licht strahlte über seinem Haupte, er verkündete in Verzückung oder durch Träume die Zukunft und zeigte noch anderes Blendwerk; er behauptete z.B. daß ihm der Prophet Elia erschienen wäre und ein Engel ihn nach Polen geleitet habe. Seine Anhänger, die er in seinem Gefolge mit sich führte, und die er in Polen um sich scharte, glaubten so fest an seine göttliche Natur, daß sie mystische Gebete in der Soharsprache an ihn richteten, mit denselben Formeln, welche die Salonicher Donmäh an Jakob Querido und Berechja zu richten pflegten.

http://de.wikipedia.org/wiki/Jakob_Frank
Die Frankisten glaubten an einen dreifaltigen Gott (als Einheit der obersten drei Sephiroth) und natürlich an die Menschwerdung Gottes (Frank als letzter Messias). Auch das Dogma, dass die Menschwerdung schon geschehen sei und nicht wiederkommen werde, konnten sie so akzeptieren. Schließlich erklärten die Frankisten sogar, dass die Taufe Bedingung für den Glauben an den Messias sei. Weiters erzählten die Frankisten, der Talmud fordere Rituale, bei denen das Blut von Christen verwenden wird. Damit wollten sie die offizielle jüdische Gemeinde desavouieren und sich bei den Christen beliebt machen. Doch mit diesem letzten Punkt hatten sie beim apostolischen Verwalter Lembergs keinen Erfolg.

Frank selbst wurde am 26. November 1756 in Warschau getauft, sein Taufpate war König August III. Da Frank aber weiterhin als Messias tätig war, wurde er am 6. Februar 1760 verhaftet und für dreizehn Jahre in Tschenstochau gefangengehalten. Es hat sich vielleicht eher um eine Art Hausarrest gehandelt, jedenfalls konnte er Anhänger empfangen (deren vermehrte Niederlassung um Tschenstochau nicht behindert wurde) und ab 1762 durfte seine Frau bei ihm wohnen.

1773 marschierte Russland in Polen ein und Frank wurde freigelassen.

Er lebte hierauf 1774-1778 mit fürstlichem Aufwand in Wien, wo ihm 1775 Maria Theresia und Joseph II. Audienz gaben. Dort stellte er eine Leibgarde auf, aus der dereinst eine Armee hätte werden sollen. Dann war Frank in Brünn und ließ sich endlich 1788 im Isenburger Schloss in Offenbach nieder, wo ihm eine eigene Hofhaltung gestattet war; er nannte sich: Baron Offenbach.



Kidolgozása folyamatban van!
Benutzeravatar
Klaus Matefi
Administrator
 
Beiträge: 166
Registriert: So 26. Mai 2013, 06:45

von Anzeige » Mo 27. Mai 2013, 20:46

Anzeige
 

Zurück zu Shem ha-Mephorash

Wer ist online?

0 Mitglieder

cron