Pálos Rend misztériuma
(Első rész)
A középkori Magyarország területén létrejött Pálos Rend (Ordo Sancti Pauli primi eremitae) misztériumának a sikeres feltárásához feltétlenül célszerű, sőt szükséges a rend védőszentjének, szellemi példaképének, Thébai Remete Pálnak (~228 - ~341; általában a misztériumokkal kapcsolatos személyek életrajzi dátumai nem megbízhatóak...) az Alsó-Théba pusztaságában remeteként eltöltött életét, és az ehhez kapcsolódó legendákat (melyeket Athanáz és Jeromos foglalt írásba) tanulmányozni, összevetve, Boldog Özsébnek (~1200 - 1270) a Pilis erdőségébe vonulásának feltételezhető motivációjával.
http://palosrend.hu/dokumentum/palosrend.pdf
A PÁLOSOK NYOMÁBAN
„Ha tudni akarod az ország sorsos állapotját, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van.” (Pázmány Péter)
Közösségük égi patrónusává Remete Szent Pált tették meg, s magukat "Első Remete Szent Pál testvéreinek" nevezték. Mivel az első monostor a Szent Kereszt tiszteletére épült, sokáig a "Szent Kereszt testvéreinek" is hívták őket.
Link
Kép
Remete Szent Pál
Remete Pál fiatalsága a Gaius Messius Quintus Traianus Decius római császár (249 - 251-ig uralkodott?...) által elrendelt keresztényüldözés idejére esett.
Link
Kép
Kép
Decius császár pénzérméi
Az őskeresztények által a Római Birodalomban (Imperium Romanum) tejesztett Pál-féle kereszténység eszméi aláásták a saját nemzeti vallásra épült császárság tekintélyét és hatalmát, ezért Decius császár úgy döntött, hogy a kereszténység visszaszorításával ismét stabilizálja a birodalmát és hatalmát.
Link
Kép
A Római Birodalom i.sz. 210-ben
http://lexikon.katolikus.hu/K/kereszt%C ... 3%A9s.html
Magyar Katolikus Lexikon
keresztényüldözés (lat. persecutio christianorum):
A tervszerű ~t Decius cs. indította meg. 249. XII: rendeletet adott ki, hogy a nagy ker. egyhközs-ek elöljáróit fogják perbe és a szokásos módon ítéljék el. 250 tavaszán elrendelte, hogy a cs. trónralépésének évfordulóján (dies natalis imperii) a birod. valamennyi alattvalója köteles áldozatot (supplicatio) bemutatni az állam isteneinek és a cs-nak, amiről a hatóságok igazolást (libellus) adtak. - Elhatározásában a néphangulat döntően befolyásolta, mert a birod. külső és belső bajainak okát a pogányság a kerségben kereste. Decius úgy gondolta, hogy az egységes államvallás fogja megmenteni a birod. egységét. Elrendelte, hogy mindenki, a nők és gyermekek is, mutasson be áldozatot az isteneknek, s vegyen részt az áldozati lakomán. Bevezette a kínzást, minek következtében sokan lettek félelemből hittagadóvá (lapsi), áldozatbemutatóvá (sacrificati, thurificati), v. igazolást szereztek be ezekről (libellatici).
A tervszerű ~ az egész birod-ra kiterjedt. Rómában az elsők között Fábián p. (ur. 236-250), Szicíliában Ágota, Galliában Saturninus pp., Szmirnában Pionius pap lett vt. Babülasz antiochiai, Sándor jeruzsálemi pp. börtönben halt meg, Órigenészt megkínozták. Ciprián Karthagóban, Csodatevő Gergely Neocaesareában, Dénes Alexandriában úgy menekült meg, hogy sikerült elrejtőznie. Egyiptomban a ker-ek nagy számban menekültek a sivatagba (→remeteség, Remete Szt Pál).
Gallus cs. (ur. 251-53) alatt a ker-eket tették felelőssé a járványért.
Thébai Remete Pál őskeresztény volt. Sógora ezért feljelentette a hatóságoknál, így nem volt más választása, mint hogy az Alsó-Théba pusztaságába meneküljön a várható felelősségrevonás elől:
http://www.palosrend.hu/remetepal.htm
Első Remete Szent Pál
249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál a vértanúk mellett olyan keresztényekkel is találkozott, akik - megtörve a kínzásoktól - megtagadták hitüket. Talán ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz. Mivel félt sógorától, hogy feljelenti őt, vidéki házába húzódott. Nővére férje valóban feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért menekülnie kellett.
A magyarázatok szerint Remete Pál 113 évet élt, ebből ~90/98 évet remeteként. A vele kapcsolatos kapcsolatos misztériumra egyegyértelmű utalásokat találunk az alábbi idézetekben:
http://palosrend.hu/cikkek_elemei/torok ... _PALOS.doc
SZERZETESRENDEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
TÖRÖK JÓZSEF ─ LEGEZA LÁSZLÓ ─ SZACSVAY PÉTER
PÁLOSOK
MIKES KIADÓ
BUDAPEST
1996
ISBN 963 8130 12 1
A korabeli irodalmi eszköz használatának jelentőségét a maga helyére téve biztosnak lehet venni, hogy Remete Szent Pál történelmi személy, még ha nem is tudni pontosan valamennyi életrajzi adatát. A legfontosabb a remetéskedése és az, hogy Isten szavát meghallotta a sivatagban, kiüresítette önmagát, vagyis lemondott az emberi vágyakról, hogy teljesen Isten töltse be.
S mialatt az üldözések végeztére várt, egyre jobban megszerette a zord, sziklás sivatagot, ami nappal katlan-forróságúra hevült, éjszaka pedig dermesztő hidegnek adott otthont. Jártában-keltében végül egy olyan hegyre bukkant, amelynek tövében jókora barlang rejtőzött. A bejáratot eltorlaszoló követ nagy nehezen odább gördítette, s várakozással teli kíváncsisággal nézte a barlang mélyébe vezető tágas járatot, amelynek túlsó végén, ismét a szabad ég alatt, öreg pálmafa ágai zöldelltek hívogatón... Pál megszerette ezt az oázist és megtelepedett. Mintha maga Isten ajánlotta volna föl neki ezt a lakot, s egész életét itt élte le, imádságban és magányban. Étel gyanánt a pálmafa gyümölcse szolgált, meg egy holló táplálta, ugyanis naponta megjelent, csőrében egy fél kenyérrel, amit Pálnak hozott. Víz is akadt, hiszen a pálmafa sem szomjazhatott. Ruházatról ugyancsak a pálmafa gondoskodott Pál ügyességének közbejöttével, aki a fa leveleiből készített magának öltözéket.
REMETE SZENT PÁL ÉLETE
A pusztaság másik végében többen is remetéskedtek hosszú évek óta. Antal, mint jóságos atya irányította imádságban, munkában gazdag életüket. Bár Antalt többször ostromolták kísértések, ő erős maradt. Egyszer azonban az a hiú és ostoba gondolata támadt, hogy a sivatagban nincs nála tökéletesebb remete. Az Úr, aki törődik szolgáival, jóságos volt hozzá: álmában figyelmeztette, hogy van nála buzgóbb, szentebb remete is, akit hiú gondolatainak gyorsabb és biztosabb legyőzése végett mihamar keressen föl. Alig virradt, amikor a tiszteletre méltó öreg remete elindult, „T” betű alakjában végződő botjára támaszkodva segítette vénséges tagjait. Nem tétovázott, hanem bátran haladt előre, a pusztaság ismeretlen tájain át: „Hiszem, hogy Isten, amit nekem megígért, meg is adja”.
Beesteledett, sötétség borult a félelmetes, sziklás tájra. Végre, a sötétben Antal valami kevéske fényt látott, sietve tartott hát az imbolygó lángocska irányában. Közben megbotlott, s a zajra a barlangban, mert onnan szűrődött ki a világosság, Pál fölfigyelt és abbahagyta az imádságot, barlangja ajtaját pedig eltorlaszolta, amint kóbor, idegen vadállatok miatt szokta tenni éjszakánként. A környéken lakó oroszlánok s egyéb állatok jól ismerték, nem bántották volna. Pál eszében megfordult az is, hátha gonosz szándékú ember akarna hozzá a vendégbarátság örve alatt behatolni. Legalább hatvan éve nem látott embert, miért akarna most látni? Az agg Antal a hosszú gyaloglástól fáradtan a küszöbre roskadt és hosszan könyörgött bebocsátásért, hogy a még nálánál is öregebb remete engedje be a barlangba. Pálban viaskodott a magány megőrzése iránti vágy és a felebaráti könyörület. A hosszas könyörgés megindította, Isten akaratát kezdte sejteni a látogató érkezésében és ezért derűs arccal bebocsátotta a sivatag porával borított jövevényt. A két élemedett korú remete egymás karjába borult, majd közös hálaadás következett. Az imádság után letelepedtek, beszélgetni kezdtek a magányos, remete élet veszélyeiről, vigasztalásairól. Alig vették észre az idő múlását. Hajnal érkeztével a nap első sugarai a feltámadott Krisztust juttatták eszükbe, ismét imádkoztak, hiszen a zsoltáros mondja: „Naponta hétszer dicsérlek téged, Uram, s éjszaka is felkelek, hogy neved magasztaljam.” Az imádság alatt szelíd világosság árasztotta el a tájat, a sötétségben oly félelmetes környék a fény visszatértével egyszerre barátságosabbnak tűnt. Már nem az alaktalan, sötét káosz, hanem a teremtett dolgok rendje uralta. Folytatták a szent társalgást, hiszen egész emberöltő tapasztalatait akarták egymással bőkezűen megosztani. A közeli pálmafa árnyéka egyre rövidült, jelezvén a delelő közeledtét. Holló érkezett, a pálmafa tetején habozás nélkül megtelepedett, kevés pihenő után a két aggastyán elé repült, és a csőrében tartott egész kenyeret letette, majd dolga végeztével kicsit tollászkodott, mintha a megszokott dicséretet várná, aztán szárnyra kapott és elrepült.
─ Az Úr ebédet küldött szolgáinak ─ szólalt meg. ─ Hatvan éve a holló útján naponta kapok fél kenyeret, de jöttödre Krisztus kétszeresére emelte katonája adagját, hogy harcostársának is jusson.
Egyszerre törték meg a kenyeret és fogyasztották el hálatelt szívvel, utána pedig forrásvizet ittak. Rövid pihenő után imádkozni kezdtek és zsoltározásban virrasztottak egész éjszaka
http://www.szentozseb.hu/modules.php?na ... e39c849949
Magyarország védőszentje 545 éve óta, Remete Szent Pál
Már 113 éves volt és 90 évet töltött a pusztában imádság és elmélkedés között anélkül, hogy emberrel találkozott volna, amikor remete Szent Antal Isten parancsára meglátogatta őt. Sohasem látták, mégis néven szólították egymást, és istenes beszélgetésbe merültek, amikor délfelé egy holló egy egész kenyeret tett eléjük. A holló távozásával így szólt Szent Pál: „Látod, az Úr igazán jó és kegyes, küldött nekünk eledelt! Éppen hatvan éve, hogy naponta fél kenyeret kapok. Jöveteledre Krisztus most megkétszerezte az élelmet.” Nagy hálálkodással fogyasztották el az ételt, és amikor egy kissé felüdültek, ismét hálát adtak az Úrnak és az egész éjszakát Isten dicséretében töltötték. E szent együttlét után hatodnapra szent Pál lelke hófehéren, a próféták és apostolok korában, angyalseregtől körülvéve Szent Antal szemeláttára a mennyekbe szállt.
A történetírás szerint Remete Szent Pál testét a 12. században Konstantinápolyba, majd 1240-ben Velencébe vitték; innen Nagy Lajos királyunk alatt Magyarországra hozták és a Budaszentlőrincen épült pálos zárdában helyezték el.
http://epa.oszk.hu/html/vgi/kardexlap.phtml?id=1890
A fehér barát a Pálosrend barátainak értesítője
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00001/pd ... _07-10.pdf
A fehér barát
(8-9. old.) Remete szent Pál élete
Irta: Szent Jeromos
De hogy visszatérjek oda, ahonnan elindultam, amikor már földön való mennyei
életének 113-ik évét töltötte be Szent Pál és egy másik pusztában Antal a kilencvenediket, ennek, mint maga szokta mondani, az a gondolata támadt (ostobán és hirtelen), hogy nincsen még a remeteségben olyan tökéletes szerzetes, mint ő. De éjszakai álmában megnyilatkoztatta néki az Úr, hogy van nála sokkal buzgóbb remete, akit sietve meg kell látogatnia. Nyomban, mihelyst kivilágosodott, elindult a tiszteletreméltó öreg, reszkető tagjait bottal támogatva,
maga sem tudta, merre. Már delelőn állott a nap és perzselőn sütött alá, mégsem tétovázott a már elkezdett úton, mondván: Hiszem, hogy megmutatja nekem Isten az ő szolgáját, kit megígért.
Ime — szólt Szent Pál — az Úr ebédet küldött nekünk : valóban Kegyes, valóban
Irgalmas ! Hatvan éve már, hogy félkenyeret kapok naponta, de a te jöttödre Krisztus megduplázta katonáinak porcióját.
Hálát adva tehát az Úrnak, mindketten leültek a kristályos forrás partjain.
http://palosrend.hu/dokumentum/palosrend.pdf
A PÁLOSOK NYOMÁBAN
A budaszentlőrinci monostor legfőbb támogatója Mátyás király volt, aki kedvenc pálosait nagyon szerette. Az uralkodó halálakor, 1490-ben a következőket írta róla évkönyvében a hálás Pálos rend: „A legjobb fejedelmet siratja a Pálos rend, amely elismeri, hogy egyrészt az egyik hollóstól, Isteni Pál atyánktól eredetét nyerte, másrészt a másik hollóstól, Mátyástól nem szerény anyagi javakat kapott s ezért gyászolva őt emlékezetében örökké megtartja.”
Link
Kép
Diego Velázquez: Remete Szent Antal és Remete Szent Pál
Link
Kép
Remete Szent Pál
Link
Kép
Budán előkerült faragott zárókő Remete Szent Pál ábrázolásával.
Link
Kép
Link
Kép
A fekete hollóval kapcsolatos tudnivalók:
http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net ... htm#fekete
Szimbólumtár
Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából
fekete: Az ősi sötétség, a káosz, az →éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe. A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma. A szégyen, a bánat, a lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik. • A hinduizmusban →Síva saktija, Káli (’fekete’) az isten energiájának pusztító aspektusát jeleníti meg, a pusztulás, a halál megtestesítője (→anyaistennő). • Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. →Hadész-Plutón/Orcus, Dis, →Hekaté, →Ozirisz/Szarapisz színe. Áldozati állataik is fekete színűek voltak (pl. Hadésznak fekete juhot áldoztak, míg az Olümposzon lakó isteneknek fehéret). • A zsidó hagyományban a királyság jelképe. • A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a Pokol, a bűnhődés jelképe. A Sátán különböző fekete színű állatokban ölt testet, pl. fekete →kecskebak (Goya: Boszorkányszombat; A nagy Bak c. képén, 1820–1823, Madrid, Prado); fekete →kutya (Goethe Faustjában); fekete →macska (Bulgakov: A Mester és Margarita). Az ördögök is megjelenhetnek ilyen alakban, valamint a mágusokhoz („fekete mágia”) és a boszorkányokhoz szintén fekete állatokat, általában macskát társítanak (→boszorkány, →ördögök/démonok). A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották. • Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe (→bölcsek köve, →holló).
http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net ... holl%C3%B3
Szimbólumtár
Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából
holló: Mint a madarak általában, az égi, isteni szféra és a földi világ közötti közvetítő. • Kínában az erő jelképe.
A Mithrasz-misztériumokban a beavatás első fokát jelezte; azt, aki az első beavatási szertartáson átesett, hollónak nevezték (→Mitra/Mithrasz). A perzsa hit szerint a napisten madara.
Mivel a hollót különösen okos madárnak tekintették, a jóslás képességét tulajdonították neki. Sztrabón szerint a holló jelzi a delphoi jósda bejáratát, tehát isteni közvetítő (Pindarosz ezt a szerepet a sasnak, míg Plutarkhosz a hattyúnak tulajdonítja, →köldök).
A germán és kelta mitológiában jósként szerepel.
A halál jelképe, megjelenése baljós előjel (Edda, Fáfnirölő Szigurd éneke, 34). Az →Ódin/Wotan vállán ülő két holló a gondolkodás és az emlékezet. A vándorló keltákat a monda szerint hollók vezérelték. • A mongol sámánok segítőszellemként tisztelik, valamint a sámánerő és a totemős megjelenítője is lehet. • A zsidó hagyományban a tisztátalanság, a halál, a pusztulás, a csalás szimbóluma (MTörv 14,14). Az özönvíz történetében →Noé elsőként hollót küldött, hogy jelet hozzon a szárazföldről, de a holló nem tért vissza, mert elegendő táplálékot talált a vízen úszó holttestekből. Úgy vélték, hogy a hollóanya cserbenhagyja fiókáit vagy korán kiűzi őket a fészekből, ha azok túl sok táplálékot kívánnak. Ekkor a róluk való gondoskodás Istenre marad (Zsolt 147,9; Jób 38,41); ennek következtében a keményszívűség megtestesítője. • A kereszténységben a pogányok, a tévtanítók, az elbukottak, azaz a bűnösök és a bűnök jelképe, néha magáé az ördögé. A bűnbeesés ábrázolásain gyakran látható a tudás fáján, ahonnan Éva gyümölcsöt szed. Minden rossz tulajdonsága ellenére Isten gyakran felhasználja terveinek eszközéül, hogy kiválasztottainak (1Kir 17,4–6), szentjeinek (pl. Szt. Benedeknek) eledelt vigyen (Szt. Hilarius magyarázatai a Ter 8,6, ill. az 1Kir 17-hez) (Velázquez: Remete Szent Antal meglátogatja Remete Szent Pált, 1642, Madrid, Prado).
Az alkímiában a koponyával és a sírral együtt a bomlás jelképe. A prima materiát, a →fekete anyagot kapcsolják hozzá, megtisztítandó hollófejnek nevezve azt (→ősanyag). A bölcsek kövének előállítási folyamatában a holló („negrido” állapot) átváltozik fehér galambbá (→bölcsek köve). • A gyűrűt csőrében tartó holló a Hunyadi-család címerállata, amely Mátyás király corvináin is látható. A beszélő név, a Corvin Mátyás is erre utal (lat. corvus ’holló’) (→gyűrű).
Az irodalomban leggyakrabban negatív jelentésben szerepel. Shakespeare Macbethjében a gonosztett előhírnöke: „Maga a holló is rekedt, / Mely falaim közé károgja Duncan végzetes útját.” E. A. Poe A holló c. versében a gonosz szimbóluma, amely sötétbe taszítja a lelket, megtámadja az értelmet. Mint az alvilági erők megtestesítője, Zrínyi eposzában a →sas, a mennyei madár ellentéte (Szigeti veszedelem, XV. 51); a varjak párjaként Arany János Vörös Rébék c. balladájában szerepel. Petőfi Szőke asszony, szőke asszony c. versében a boldogtalan sorsra utal, itt ellentétpárja a →hattyú; Minden virágnak c. költeményében így jelenik meg: „…fölöttem repdes / Sötét eszméim hollóserege.” Ady E nagy tivornyán c. világháborús versében a pusztulás madara: „Hollókkal és kóbor kutyákkal / Kész a lakoma.” →madár, →varjú [A. B.]
http://www.feketehollok.hu/szimbolika.htm
A Fekete Holló szimbolikája
A hollóról, önmagában: Lélekvivő madár, amely a két világ – az élők és a holtak világa – között képes haladni, érintve ezek határait. Több mitológiában az istenek küldötteként érkezik az emberekhez, a mesékben, mondákban különös, sötét aura lengi körül, még akkor is, ha élelmet hoz, vagy figyelmeztet a közelgő vészre. Ezen dolgok miatt titokzatos, kettős lénynek képzelték az elmúlt korok emberei, még az is előfordult, hogy megjelenése félelmet ébresztett, valószínűleg ez kékesfekete színének is köszönhető.
A holló 8 szárnytolla: Szárnya kiterjesztett, védelmezően vigyázza kincseit, amelyeket konok természete miatt nem akar feladni. A levegőbe ezek segítségével emelkedik, tehát képességeinek szimbólumai a szárnytollak, amelyek nélkül nem lenne képes semmire.
Ezért fontos, hogy a szárny minden része nagyon erős legyen.
A holló karmai: Mindkét lába négy körömmel kapaszkodik a világba, amelynek építőkőveiből ő maga is származik. Így tartja meg magát a kiválasztott helyen, mielőtt továbbrepülne. Szilárd támaszként szolgálnak számára a földön, de igazán otthon csak a levegőben érzi magát.
A holló 7 farktolla: A farktollak irányítják a holló repülését, ezek szabják meg, hogy életében mely tájakat keresi fel, s merre indul az élet útkereszteződéseinél. Három toll jobb oldalon, három bal oldalon, s egy középen.
Odin/Wotan-nak (aki nem volt más, mint Marduk, Amun, Zeusz, Jupiter, JHVH, kozmikus Krisztus, stb.) két fekete holló (Huginn és Muninn) volt a segítőtársa:
Mátyás király (1443 - 1490) címerállata egy gyűrűt tartó holló volt:http://hu.wikipedia.org/wiki/I._M%C3%A1 ... ir%C3%A1ly
I. Mátyás magyar király
Ez a lap egy ellenőrzött változatarészletek megjelenítése/elrejtése
A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót (latinul Corvus) ábrázolt. A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka volt, és hogy ez is kapcsolatba hozható a névvel. Megemlítendő, hogy a gyűrűt tartó holló már Hunyadi János címerén is látható volt, és V. László oklevele szerint korábbi királyi adományaként használta a család.[6]
Más elképzelés szerint Mátyás kedvenc állata a holló. Erre utaló emlék egy krónikában található. A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet. (A történetet Arany János is feldolgozta a Mátyás anyja című balladájában, eredeti szövegemlékek alapján.) Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta reklámfigurája sokáig egy holló volt.
Kép
Mátyás aranyforintja Szent László képével és Magyarország címerével
(Felirata: •S•LADISL-AVS REX és +mATHIAS•D•G•R•VNGARIE)
Link
Kép
Les armoiries de Corvin dans un manuscrit allemand de Johannes de Thurocz (1490).
Link
Kép
Thuróczi János: Chronica Hungarorum (1488)
Link
Kép
A Fekete sereg zászlaja
Link
Kép
Das „Rabenwappen“ in der Matthiaskirche in Buda flankiert von Soldaten der Schwarzen Armee
Link
Kép
Hunyadi Mátyás címere
Természetesen a XIII. században létrejött, és 1308.12.13-án Gentilis de Monteflorum bíboros (V. Kelemen pápa követe) által engedélyezett Pálos Rendnek a címerében is holló található, a csőrében egy cipót tart:
A kutató joggal feltételezheti azt, hogy Thébai Remete Pállal kapcsolatos legendának/misztériumnak (halála előtt 60 éven keresztül egy holló táplálta naponta egy fél cipóval...) valamilyen kapcsolata kellett legyen a XIII. század közepén Boldog Özséb által elhatározott, majd megalapított Pálos Renddel.
A holló egy "isteni küldött" szerepét kellett betöltse, mint pl. az ősmagyar legendákban a Turul, vagy más legendákban a Főnix madár.
A zsidó-keresztény misztériumok kozmikus háttérrel rendelkeznek, melyek a Shem ha-Mephorash-ra ("Isten 72 szellemére"), illetve ezek kozmikus forrásaira bazíroznak. Remete Pálnak a halála előtt ~60 évvel egy olyan misztikus élményben, felfedezésben kellett része legyen, ami kapcsolatban kellett legyen a már említett Shem ha-Mephorash-sal. A hivatalosan propagált adat szerint, 113 éves korában, i.sz. 341-ben halt meg.
http://palosrend.hu/cikkek_elemei/torok ... _PALOS.doc
SZERZETESRENDEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
TÖRÖK JÓZSEF ─ LEGEZA LÁSZLÓ ─ SZACSVAY PÉTER
PÁLOSOK
MIKES KIADÓ
BUDAPEST
1996
ISBN 963 8130 12 1
Beesteledett, sötétség borult a félelmetes, sziklás tájra. Végre, a sötétben Antal valami kevéske fényt látott, sietve tartott hát az imbolygó lángocska irányában. Közben megbotlott, s a zajra a barlangban, mert onnan szűrődött ki a világosság, Pál fölfigyelt és abbahagyta az imádságot, barlangja ajtaját pedig eltorlaszolta, amint kóbor, idegen vadállatok miatt szokta tenni éjszakánként. A környéken lakó oroszlánok s egyéb állatok jól ismerték, nem bántották volna. Pál eszében megfordult az is, hátha gonosz szándékú ember akarna hozzá a vendégbarátság örve alatt behatolni. Legalább hatvan éve nem látott embert, miért akarna most látni? Az agg Antal a hosszú gyaloglástól fáradtan a küszöbre roskadt és hosszan könyörgött bebocsátásért, hogy a még nálánál is öregebb remete engedje be a barlangba. Pálban viaskodott a magány megőrzése iránti vágy és a felebaráti könyörület. A hosszas könyörgés megindította, Isten akaratát kezdte sejteni a látogató érkezésében és ezért derűs arccal bebocsátotta a sivatag porával borított jövevényt.
─ Az Úr ebédet küldött szolgáinak ─ szólalt meg. ─ Hatvan éve a holló útján naponta kapok fél kenyeret, de jöttödre Krisztus kétszeresére emelte katonája adagját, hogy harcostársának is jusson.
Egyszerre törték meg a kenyeret és fogyasztották el hálatelt szívvel, utána pedig forrásvizet ittak. Rövid pihenő után imádkozni kezdtek és zsoltározásban virrasztottak egész éjszaka.
Remete Pálnak az első találkozása a "hollóval" tehát ~i.sz. 281-re lenne tehető, amennyiben stimmelne a halálának az időpontja (i.sz. 341) és az említett 60 év... Az alábbi idézetek alapján bebizonyosodik az, hogy se az eddig említett születési, se pedig a elhalálozási éve nem fedheti a valóságot:
http://www.katolikus.hu/szentek/0115.html
REMETE SZENT PÁL
Január 15.
*Egyiptom, 228. +Egyiptom, 341. v. 343.
Halála évét 341-re rögzítették. Holtteste előbb Konstantinápolyba került: onnan a velenceiek vitték magukkal városukba 1240-ben.
A szent életét így írja le Szent Jeromos, aki maga is tapasztalatból ismerte a pusztai remeték életét:
Decius (259--261) és Valerianus (253--260) császárok idejében igen nagy üldözés támadt az egész világon a keresztények ellen, de főképpen Thébában, Egyiptom tartományában, a Nílus folyó vizeinél. A császárok szolgái vagy inkább ördögei minden igyekezetükkel keresték a keresztényeket, hogy igen kegyetlen gyötrelmekkel mind testi, mind lelki életüktől megfosszák őket, megtagadtatva velük az igaz hitet.
Pál tizenöt esztendős volt, mikor sógora -- hogy jószágát, amelyet atyja hagyott rá, megszerezze -- el akarta őt árulni a kegyetlen üldözőknek, nem tekintve felesége könnyeire. Ezért Pál elhatározta, hogy mindenét elhagyja, s a pusztába megy lakni a vadak közé, gondolva, hogy azok kegyesebbek lesznek hozzá, mint az emberek.
A pusztába érkezve egy barlangot talált, mellette egy forrást és egy pálmafát. Úgy megtetszett neki a hely, hogy elhatározta, ott éli le életét, mert ételt ad neki a pálmafa gyümölcse, italt a forrás, ruhát meg a pálmafa levelei. Pál kilencvennyolc esztendeig élt itt.
Ennek a dicsőséges Remete Szent Pálnak a halála Krisztus Urunknak 343. esztendejében történt.
http://epa.oszk.hu/html/vgi/kardexlap.phtml?id=1890
A fehér barát a Pálosrend barátainak értesítője
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00001/pd ... _07-10.pdf
A fehér barát
(8-9. old.) Remete szent Pál élete
Irta: Szent Jeromos
Ezidőtájt tehát, amikor ezek a dolgok történtek, alsó Thébaisznál Pálunk szüleinek halála után gazdag örökséget örökölt nővérével együtt, ki már férjnél volt. Pál körülbelül tizenötödik évében járt ekkor, a görög nyelvben és tudományban épúgy mint az egyiptomiban, kiválóan jártas, szelídlelkű fiú, ki nagyon szerette az Istent. Mikor az üldözések vihara kitört, egy távoli s rejtett villájukra vonult.
Pál sógora elhatározta, hogy följelenti azt, akit rejtegetnie kellene s nem tántoríthatták el őt e szörnyű bűntől sem feleségének könnyei, sem a vérrokonság tudata, sem a mindentudó Isten hivő tisztelete.
Amikor ezt észrevette Pál, a puszta hegyekbe szökött. S míg ott az üldözések végét akarta kivárni, kényszerű tartózkodásátmegszerette. S egyre beljebb hatolva, majd újra visszatérve — mindgyakrabban történt ez — végre egy sziklahegyre bukkant, melynek tövében egy nagy barlang volt nem messze.
Megszerette tehát ezt a helyet, melyet szinte Isten maga kínált fel neki, s egész életét itt töltötte : imában és elvonultságban.
De hogy visszatérjek oda, ahonnan elindultam, amikor már földön való mennyei életének 113-ik évét töltötte be Szent Pál és egy másik pusztában Antal a kilencvenediket, ennek, mint maga szokta mondani, az a gondolata támadt (ostobán és hirtelen), hogy nincsen még a remeteségben olyan tökéletes szerzetes, mint ő.
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00010/pd ... _02-04.pdf
A fehér barát 4. évf. 1. sz. (1941. március)
(3-4. old.) Remete Szent Pál élete
(228—341)
Keresztény, gazdag és nemes szülők gyermeke volt, kik nagy gonddal nevelték. Ám 15 éves korában, korán árvaságra jutott. A nagy örökségen nővérével osztozott, kinek kapzsi és pogány férje az egész vagyont akarta. Fenyegetődzött, hogy keresztény hite miatt följelenti sógorát a pogány hatóságoknál, hol sorsa nem lett volna kétséges. Décius császár újból a legvadabb üldözést zúdította Krisztus fiatal Egyházára.
Mint egykor a Szentcsalád Egyiptomban bolyongott száműzötten,várva a vihar lecsillapultát, míg hazatérhet, úgy futott ő is gyilkosainak szemei elől a thébai sivatagba, mely nagy, mély és magányos, mint az emberi lélek... Bizonyára maga sem gondolta, hogy a lármás és bűnös világ kapuja örökre bezárul mögötte s ő a puszta rabja lesz haláláig. De amint egyre beljebb hatolt a végtelenség csendjébe, egyre jobban megfogta nemes lelkét annak határtalan nyugalma és szépsége. Beleszeretett a magányos pusztába s többé ki nem mozdult onnan. Ugyan mit adhatott volna neki a világ, amikor a puszta Isten mérhetetlen titkairól beszélt s a csillagfényes éjszakák áldott békéjét semmi, de semmi sem zavarta. A friss forrásvíz és a datolyapálma testének éhségét és szomjúságát csillapította, míg lelkének Istenre éhségét és szomjúságát az imádság és az önsanyargátás enyhítette. Így élt 24 éves korától kezdve csaknem 90 éven keresztül Krisztusban elrejtve, mint aki — Szent Pál apostol szavaival szólva — meghalt egészen a világnak s egyedül az Úrnak él.
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00010/pd ... _18-20.pdf
A fehér barát 4. évf. 1. sz. (1941. március)
(18-20. old.) Remete Szent Pál ünnepének liturgiája a Pálosrendben
Valóban rokona haragja elől kellett menekülnie az alig 24 éves Pálnak Thébaisz pusztájába és hegyei közé és egyenes úton egyenesen Magához vezérelte őt az Úr és megmutatta neki az Isten Országát és megadta neki a szentek tudományát, küzködéseiben tiszteletreméltóvá tette őt és vezeklését kiegészítette.
Az alábbi jogos észrevételek merülnek fel:
1, Jeromos szerint Gaius Messius Quintus Traianus Decius római császár nem i.sz. 249 - 251-ig uralkodott, hanem i.sz 259 - 261-ig, azaz 10 évvel későbbre teszi ezt...
2, Amennyiben elfogadjuk azt, hogy Remete Pál 15 éves korában (mivel úgymond 98 töltött el a pusztaságban/barlangban...), és nem 24 évesen (mint ahogy azt egyes idézetek sugallják) került ki Alsó-Théba pusztaságába Decius római császár keresztényüldözése idején (i.sz 259 - 261), abban az esetben nem születhetett Pál semmiképpen i.sz. 228-ban, hanem ~i.sz. 245-ben, és ~i.sz. 260-ban vált barlanglakóvá, aminek a halála vetett végett 113 éves korában, azaz ~i.sz. 358-ban.
Ebben az esetben a hollóval ~i.sz. 298-ban ismerkedett volna meg.
3, "A szentek élete" írója nem volt valójában tisztában Remete Pál pontos születési dátumával, amit az általa megadott két évszám (341. v. 343.) is igazol... Ilyen alapon tehát ez történhetett akár egy korábbi, vagy egy későbbi időpontban is...
4, Tételezzük fel, hogy Decius római császár mégis csak i.sz. 249 - 251-ig uralkodott, és ekkortájt volt Remete Pál 15 éves. Ezután töltött 98 évet a barlangban, tehát a halála ~i.sz. 347 - 349. között kellett bekövetkezzen. Amennyiben ez a feltételezés fedi megközelítőleg a valóságot, úgy Remete Pál nem i.sz. 228-ban született értelemszerűen, hanem ~i.sz. 234 - 236 körül.
Remete Pálnak a hollóval történt megismerkedése ezek alapján ~i.sz. 287 - 289 körül kellett bekövetkezzen.
A véleményem szerint az utóbbi magyarázat a helyes, ami alapján lehetőség adódik nemcsak Remete Pál "hollójának" a titkát, kozmikus vonatkozását megfejteni, hanem Boldog Özséb rendalapítási motivációját is feltárni.
Ebben az időben két konstelláció realizálódott a Zodiákusban, melyek egyaránt a Shem ha-Mephorash-nak voltak a kozmikus forrásai:
287.02.15. 19:55 UT
Nap-Szaturnusz konjunkció:27°/27,2°Vízöntő; -Hold-Uránusz oppozíció:27°Oroszlán/2,1°Szűz; -Mars quadrat:27,2°Bika; -Jupiter oppozíció:23,6°Skorpió (5,1°/8,5°)
(Penumbral holdfogyatkozás)
289.12.14. 11:07 UT
Nap-Mars konjunkció:23,2°/23,4°Nyilas; -Hold oppozíció:23,2°Iker; -Szaturnusz quadrat:27,2°Halak; -Uránusz oppozíció:18,2°Szűz (9°)
(Teljes holdfogyatkozás)
Szerintem a Remete Pállal kapcsolatos legenda "hollója" az utóbbi kellett legyen, ami egy szabályos kozmikus kereszt volt:
Thébai Remete Pál "hollója":
289.12.14. 13:07 UT +2.00 Alsó-Théba pusztaság
Nap-Mars konjunkció:23,2°/23,4°Nyilas; -Hold oppozíció:23,2°Iker; -Szaturnusz quadrat:27,2°Halak; -Uránusz oppozíció:18,2°Szűz (9°)
(Teljes holdfogyatkozás)
A továbbiakban látni fogjuk, hogy Boldog Özsébet feltehetőleg egy ugyanilyen felépítésű kozmikus kereszt kialakulása serkenthette a Thébai Remete Pál oltalma alá helyezett Pálos Rend megalapítására...
Remete Pál legendája részletesebben:
http://epa.oszk.hu/html/vgi/kardexlap.phtml?id=1890
A fehér barát a Pálosrend barátainak értesítője
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00001/pd ... _07-10.pdf
A fehér barát
(7-10. old.) Remete szent Pál élete
Irta: Szent Jeromos
Szent Jeromost (f 420) a pálosok és minden remeték Védőszentjének, Thébaiszi Szent Pálnak élete megírására kétségtelenül Kalchis pusztájában eltöltött remete-évek sarkalhatták. A Pálosrend hálából szent pátriárkájának, Remete Szent Pálnak e klaszszikus életrajzáért, Szent Jeromost, talán dalmát származása miatt is — (szülőhelyén : Stridonban pálos kolostor is volt) — egész különös módon tisztelte és égi patrónusainak sorába iktatta.
Decius és Valerianus császárok keresztény üldözése idején, amikor Kornél pápát Rómában, Ciprián püspököt Karthágóban ítélték boldog vértanúhalálra, sokat pusztított az egyiptomi és thébaiszi egyházakban ez a vad vihar. Akkor a keresztények szívesen hajtották fejüket bárd alá; ám a ravasz ellenség lassú kínokat keresett a halálra, hogy a lelküket ölje meg inkább, mint a testüket. És mint Ciprián maga mondja (aki szintén végig szenvedte ezt): Nem engedték azokat megölni, kik Krisztusért meg akartak halni. Kiknek kegyetlenségét, hogy jobban megismerjük, két esetet mondunk el jellemzésül.
A hitében állhatatos vértanút, ki a vastüskéket és tüzes lemezeket győztesen állta, mézzel öntötték le s a legforróbb napon, hátrakötött kézzel fektették hanyatt, azzal
a szándékkal, hogy a körülötte rajzó legyek csípésével törjék meg ellenállását annak, kit a tüzes serpenyők előbb meg nem ingathattak.
Egy másikat, alig fölserdült fiatalembert illatos kertekbe vezettek s ott ékes liliomok s lángoló rózsák között puha, tollas heverőre fektettek; mellette szelíd mormolással csörgedezett egy patak s a szél lágy suttogással motozott a lombok között... S hogy ne szökhessen meg, finom selyemzsinórokkal kötözték oda. Mikor pedig mindnyájan eltávoztak, egy szép és rossz nő közeledett hozzá s kezdte átfonni nyakát gyöngéd öleléssel, hogy testében fölgyújtva a gonosz
vágyak tüzét, elérje szemérmetlen célját...
— Mit csináljon, hova meneküljön, Krisztus leventéje nem tudta. Akit a kínzások meg nem törtek, azt most az élvezetek veszítsék el? Ekkor — égi sugallatra — leharapott nyelvét az arcába köpte annak, aki már csókolgatta s így a gyönyör érzetét felváltotta s elfojtotta a fájdalom.
Ezidőtájt tehát, amikor ezek a dolgok történtek, alsó Thébaisznál Pálunk szüleinek halála után gazdag örökséget örökölt nővérével együtt, ki már férjnél volt. Pál körülbelül tizenötödik évében járt ekkor, a görög nyelvben és tudományban épúgy mint az egyiptomiban, kiválóan jártas, szelídlelkű fiú, ki nagyon szerette az Istent.
Mikor az üldözések vihara kitört, egy távoli s rejtett villájukra vonult.
De mire nem «kényszeríted a halandók szívét Aranynak átkozott éhsége !?» (Horatius).
Pál sógora elhatározta, hogy följelenti azt, akit rejtegetnie kellene s nem tántoríthatták el őt e szörnyű bűntől sem feleségének könnyei, sem a vérrokonság tudata, sem a mindentudó Isten hivő tisztelete. Ehhez járult még kegyetlensége is, mely látszólag jámborságot színlelt.
Amikor ezt észrevette Pál, a puszta hegyekbe szökött. S míg ott az üldözések végét
akarta kivárni, kényszerű tartózkodásátmegszerette. S egyre beljebb hatolva, majd újra visszatérve — mindgyakrabban történt ez — végre egy sziklahegyre bukkant, melynek tövében egy nagy barlang volt nem messze. Elmozdítva a követ, mely elzárta, kíváncsian bekémlelt (az emberek mindig szenvedélyesebben szeretik megismerni az ismeretlen dolgokat), belül egy hatalmas folyosót látott, melynek felső nyílását egy vén pálma takarta el terebélyes ágaival. Kristálytiszta forrás is fakadt bent, melynek vizét, alighogy kiért, nyomban elnyelte egy kis mélyedésben a föld, mely fakasztotta. Volt azonkívül ebben az üreges hegyben számos fülke is, melyekben már egészen rozsdás üllőket és kalapácsokat látott; ezek
egykor pénzverésre szolgáltak, aminthogy ezt a helyet egyiptomi följegyzések hamis pénzek műhelyének mondják abban az időben, mikor Antonius Kleopátránál időzött...
Megszerette tehát ezt a helyet, melyet szinte Isten maga kínált fel neki, s egész életét itt töltötte: imában és elvonultságban. Ételt és ruhát a pálma adott; amit senki se tartson lehetetlen dolognak, mert Jézust hívom tanumul és az ő szent angyalait, hogy a remeteségnek ama részében, mely Szíria mellett a szaracénokhoz kapcsolódik, magam láttam szerzeteseket, kik közül az egyik már harminc éve bezárva árpakenyéren és tócsa-vízen élt, a másik egy régi ciszternában, melyet a szírek kubának hívnak barbár nyelvükön, naponta öt szem fügével tartotta fenn életét. Ezek hihetetleneknek tűnnek föl a hitetlenek előtt, de minden lehetséges a hivőnek!
De hogy visszatérjek oda, ahonnan elindultam, amikor már földön való mennyei életének 113-ik évét töltötte be Szent Pál és egy másik pusztában Antal a kilencvenediket, ennek, mint maga szokta mondani, az a gondolata támadt (ostobán és hirtelen), hogy nincsen még a remeteségben olyan tökéletes szerzetes, mint ő. De éjszakai álmában megnyilatkoztatta néki az Úr, hogy van nála sokkal buzgóbb remete, akit sietve meg kell látogatnia. Nyomban, mihelyst kivilágosodott, elindult a tiszteletreméltó öreg, reszkető tagjait bottal támogatva, maga sem tudta, merre. Már delelőn állott a nap és perzselőn sütött alá, mégsem tétovázott a már elkezdett úton, mondván: Hiszem, hogy megmutatja nekem Isten az ő szolgáját, kit megígért.
(Itt Szent Jeromos néhány sorban szól Remete Szent Antal kalandos útjáról a sivatagban, mely a görög mithológia egypár alakjának (centaur, satyr) beleszövése miatt kortársait jobban érdekelhette; nem lesz talán nagy bűn, ha mi ezt kihagyjuk...)
De hogy a tárgytól el ne térjek, Szent Antal folytatta megkezdett útját, csak a vadállatok lábnyomait figyelve ; egyáltalán nem tudta, mit tegyen, merre forduljon. Már a másik nap is eltelt ; maradt még egy, amint remélte, hogy Krisztus nem fogja elhagyni. Virrasztva töltötte a második éjszakát imádságban s a hajnali derengésben észrevett a távolban egy nőstényfarkast, amint égő szomjúságtól lihegve egy hegy tövébe lopakodik; melyet szemével követve egy barlanghoz ért, miután a vad eltűnt. Be-betekintett, de kíváncsisága nem sokat használt, mert olyan sötét volt belül, hogy nem látott semmit. De — mint az írás mondja — a tökéletes szeretet kizárja a félelmet, óvatosan lépegetve s még lélekzetét is visszafojtva belépett a bátor zarándok és lassan előrehatolt. Közben gyakran megállt s a hajnali szél zúgását vigyázta. Végre az ijesztő vak-sötétben valami derengés-félét pillantott meg távol; mohón igyekezett feléje. Ezenközben kőbe botlott lába, de ezzel zajt ütött s a zajra Szent Pál, aki ép közelében imádkozott, nyitvamaradt ajtaját bezárta s bereteszelte.
Akkor Szent Antal a küszöbre roskadva egész hat óráig (déli tizenkettőig), sőt még tovább, esengett ott, hogy nyisson ki neki.
— Ki vagyok? — mondotta — honnan jöttem és miért? tudod úgyis. Tudom, nem érdemlem meg, hogy lássalak; de nem megyek addig innen el, míg nem láttalak.
Aki a vadakat befogadod, az embereket miért űznéd el? Kerestelek és íme megtaláltalak; most zörgetek, hogy kinyiss nekem. Ha nem hallgatsz meg, akkor itt
halok meg küszöböd előtt, legalább te temeted el holttestemet...
Így könyörgött s a választ várta. Végre megszólalt, kit kérlelt:
— Senkisem esedezik fenyegetőzve, senkisem élhet vissza könnyeivel ; s te csodálkozol, hogy nem engedlek be, amikor meg akarsz halni?
S mosolyogva kinyitotta neki az ajtót.
Akkor kölcsönösen megölelték és saját nevükön szólították egymást, Istennek közösen adtak hálát és miután szent csókkal illették egymást, leültek és Szent Pál e
szavakkal fordult Szent Antalhoz:
— Íme, akit oly nagy fáradsággal kerestél, azt most a vénségtől kicserzett tagokkal, gondozatlan ősz hajjal magad előtt láthatod. Azt láthatod hát, aki hamarosan visszatér a porba... Mivel azonban a szeretet mindent elvisel, meséld el nekem, kérlek, hogyan élnek most az emberek? Épülnek-e új házak a régi városokban? Kit ural most a világ? Vannak-e még olyan szerencsétlenek, kiket az ördögök a pogányság tőrében tartanak?
Beszélgetésük közben feltekintve észreveszik, hogy egy holló szállt a pálmafára; a madár azután könnyedén lerepülve egy egész kenyeret tett a csodálkozok elé és
elszállt.
— Íme — szólt Szent Pál — az Úr ebédet küldött nekünk: valóban Kegyes, valóban Irgalmas! Hatvan éve már, hogy félkenyeret kapok naponta, de a te jöttödre Krisztus megduplázta katonáinak porcióját.
Hálát adva tehát az Űrnak, mindketten leültek a kristályos forrás partjain.
De ki szegje meg előbb a kenyeret? Az ebből támadt vetélkedés csaknem estélig
tartott. Szent Pál a vendégjogra hivatkozott, Szent Antal a kor-különbséget emlegette. Végre megegyeztek abban, hogy két csücskénél megfogva a kenyeret, egyszerre törnek majd belőle s az lesz mindegyiké, ami a kezében marad. Utána egy keveset ittak a forrásvíz fölé hajolva s Istennek dicséreteket zengedezve, virrasztással töltötték az éjjelt.
Mivel azonban Szent Pál halálának közeledtét érezte, így szólt Antalhoz:
— Régóta tudtam már, Testvérem, hogy itt lakol nem messze tőlem, már régóta
társamnak ígért remeteségemben téged az Úr... Most azonban, hogy örök pihenésem napja elérkezett s amit mindig kívántam: feloszlani s Krisztussal egyesülni, pályámat lefutottam s még csak az igazság koszorúja vár rám: téged küldött az Úr, hogy testemet a földbe temesd, vagyis hogy add vissza a földet a földnek.
Ezt hallva Antal, sírva s rimánkodva kérte, ne hagyja el, hanem vigye magával
útitársnak.
De Pál komolyan intette:
— Nem szabad magadat keresned, másokra is kell gondolnod. Jó volna ugyan, ha tested kölöncét elhajítva, te is csak a Bárányt követhetnéd, de jobb a Testvéreknek, ha a te példádon buzdulhatnak. Azért tehát siess, kérlek, ha nincs terhedre és hozd el nekem azt a palástot, melyet Athanáz püspök adott neked és takard be majd vele a testemet.
Ezt pedig nem azért kérte Szent Pál, mintha túlsókat törődött volna azzal, hogy betakarva, vagy csupaszon fekszik-e majd holtteste, hisz annyi idő óta csak pálmalevelekből szőtt ruhája volt, hanem hogy Antalt eltávolítva megenyhítse halála fölött érzett fájdalmát.
Csodálkozott Antal, hogy Athanázról és palástjáról hallott, de semmit sem mert felelni többet, mert Pálban Krisztust látta és szívében Istent tisztelte. Csöndesen könynyezve tehát megcsókolta szemét és kezét s visszasietett monostorába (melyet később a szaracénok elfoglaltak).
Ám lábai nem igen tudtak lépést tartani siető lelkével, hisz vézna testét magas kora s böjtjei eléggé megtörték, de akarata mégis legyőzte éveit: fáradtan s lihegve végül is hazatért útja végeztével. Ekkor két tanítványa futott eléje, kik már régóta szolgálták: — Hol maradtál olyan sokáig Atyánk? — kérdezték.
— Jaj nekem, bűnösnek —: felelte — ki igazságtalanul hivatom magam szerzetesnek! Most láttam Illést, láttam Jánost a pusztában s valóban láttam Pált a paradicsomban...
S összeszorítva ajkát, öklével a mellét verte. Amikor kihozta cellájából a palástot, s tanítványai faggatni kezdték, hogy magyarázza meg jobban, mi történt, csak
ennyit válaszolt:
— Van ideje a beszédnek és van ideje a hallgatásnak.
(Folyt, köv.)
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00002/pd ... _06-07.pdf
A fehér barát
(6-7. old.) Remete szent Pál élete
Irta: Szent Jeromos (2)
Akkor útra kelve, pedig egy falat kenyeret sem vett magához, azon az Ösvényen
tért vissza, amelyen jött. Most egyedül őt szomjazta, őt kívánta viszontlátni és szemlélni szemével és lelkével! Mert félt, ami meg is történt, hogy távollétében adja vissza lelkét Krisztusnak Pál.
Amikor tehát már a második nap virradt fel s három órát gyalogolt célja felé, egyszer csak angyalok seregében, prófétáktól és apostoloktól körülfogva, fehér fényben ragyogva Pált látja a magasba szállni. Nyomban arcra borulva hamut szórt fejére és sírt és jajgatott:
- Miért hagysz el Pál? Miért távozol búcsúzás nélkül? Oly későn ismertelek meg s oly hamar el kell válnunk?
Később elmesélte Szent Antal, hogy az út hátralévő részét oly gyorsan tette meg, mintha szárnyai nőttek volna. S nem hiába! Mert amint belépett a barlangba, térdre
borulva, égre emelt arccal, imára terjesztett karokkal látta Pál holttestét. Először ugyan azt hitte, hogy még él s vele együtt kezdett imádkozni. De miután nem hallotta sóhajtásait imádság közben, mint azelőtt szokta, zokogva és csókolgatva megértette, hogy e szent férfiúnak még a holtteste is szertartásszerűen imádja Istent, Kinek mindenek élnek.
A palásttal letakarva s a barlang elé kihozva a testet, himnuszokat és zsoltárokat énekelt keresztény szokás szerint Antal, de elszomorodott, mert hogy nem volt ásója, mivel a sírt megáshatta volna. Sok habozás és töprengés után így szólt magához:
— Ha visszatérek monostoromba, az három napi út, ha ittmaradok, semmire sem jutok. Méltó hát, hogy itt haljak meg s harcosod mellé omolva Krisztusom, itt leheljek utolsót...
Ilyeneket forgatva elméjében, íme, két oroszán rohant elő a puszta belsejéből lobogó sörénnyel. Amikor ezeket meglátta, először megijedt, majd Istenre gondolva, eltűnt félelme, mintha csak galambokat látna.
Az oroszlánok egyenesen a szent Öreg holttestéhez tartottak és farkcsóválva lábaihoz telepedtek, fájdalmas és szörnyű ordításukkal jelezve, hogy ők is siratják őt, már ahogy tőlük telik. Azután nem messze elkezdték mancsukkal túrni a földet és szinte versenyre kelve egymással, széthányták a fövényt, úgyhogy egy ember befogadására alkalmas helyet ástak. Majd mintegy a munkájukért a bért várva, fülüket hegyezve s meghunyászkodva Antalhoz oldalogtak s kezét s lábát nyalogatták. Amikor észrevette, hogy áldást kérnek tőle, még pedig haladéktalanul, Krisztus dicséretében tört ki, hogy még az esztelen állatok is megérzik az Istent s így szólt:
— Uram, Kinek tudta nélkül egy falevél sem hull le az ágról s egy veréb-fióka sem esik a földre, áldd meg őket, ahogy akarod.
És kezével intve megparancsolta nekik, hogy távozzanak.
Amikor pedig eltávoztak, a Szent testének súlya alatt görnyedezve, a sírba helyezte őt s egy kis dombot is emelt föléje a homokból. Amint aztán megvirradt a másnap,
hogy a végrendelet nélkül hagyott javakból valami emléket vigyen magának a jámbor örökös: Pál tunikáját vette magához, melyet gyékény-szőnyeg módjára az maga font pálmalevelekből s így monostorába visszatérve, tanítványainak sorjában elmondott mindent s Húsvét s Pünkösd ünnepein mindig Pál tunikájába öltözködött.
Talán meg szabad kérdeznünk e kis munka végén azoktól, akik gazdagságukat nem is bírják összeszámolni s házaikat márvánnyal burkolják s nyaralóikba vagyonokat ölnek, vájjon mi hiányzott ennek a szent Öregnek a földön? Ti gyöngyös serlegekből isztok, ő két tenyere öbléből szörcsölgette a vizet. Ti aranyból szőtt tunikákban páváskodtok, az ő testét rabszolgáitok leghitványabb condrája sem födte. De viszont számára az ég tárult meg örökre, míg titeket aranyaitokkal együtt a pokol fog elnyelni. Ö megőrizte, bár mezítelenül, Krisztus palástját, míg ti selyembe öltözködve az Úr köntösét elszaggattátok. Pált hitvány sivatagi homok födi, de sírjában a dicsőséges föltámadást várja; fölöttetek drága kripták emelkednek, hogy cselekedeteitekkel együtt az örök tűznek adjanak. Legyetek hát irgalommal magatok iránt, kérlek, legyetek irgalommal gazdagságtok iránt, melyet anynyira szerettek. Miért takarjátok halottaitokat is arany ruhákba? Miért nem szűnik meg hivalkodástok a gyász és a könnyek között? Vagy a gazdagok hullái csak selyemben tudnak feloszlani?
Kérlek tehát, bárki olvasod is e könyvet, hogy emlékezzél meg a bűnös Jeromosról. Aki, ha az Űr szabad választására bírná, bizony sokkal inkább választaná Pál tunikáját érdemeivel együtt, mint a királyok bíborát országaikkal együtt!
(Vége.)
Jegyzet: Most megértjük, miért van a Pálosrend címerében a pálmafa, a csőrében kenyeret hozó holló és a két oroszlán.
A bemutatott kozmikus kereszt kellett legyen Remete Pál „hollója, ami úgymond "mennyei kenyérrel", azaz szellemi táplálékkal látta el élete végéig Pált. Ezt a felfedezését oszthatta meg halála előtt egy nappal Remete Antallal. Aznap a holló dupla porció kenyeret hozott nekik...
Az "élelmezést" biztosító holló ötlete ószövetségi eredetű:
Királyok I.
17,1 Illés története
A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.
17,2 Ezután így szólt hozzá az Úr igéje:
17,3 Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre!
17,4 A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad.
17,5 Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre.
17,6 A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott.
Link
Kép
Illést a holló táplálja (orosz ikon a XVIII. századból)
Link
Kép
Elia Raben gespeist - 1. Könige 17. 5 - 6.
Már a Noé-féle legendában (amiben a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét veszi át Noé) is szerepet kapott a holló:
Mózes I.
8,6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
8,7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
Remete Pál halála előtt arra kérte Remete Antalt, hogy a holttestét az Athanáz püspök által Antalnak ajándékozott palásttal (köpennyel) takarja majd be:
http://www.palosrend.hu/remetepal.htm
Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hozza el Szent Athanáz püspök köpenyét. Antal sietve útra kelt, de amikor visszafelé tartott, érezte, hogy Pál meghalt. A legenda szerint látta Szent Pál lelkét, amint angyalok, próféták és szentek kísérik a mennybe.
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00001/pd ... _07-10.pdf
A fehér barát
(7-10. old.) Remete szent Pál élete
Irta: Szent Jeromos
Mivel azonban Szent Pál halálának közeledtét érezte, így szólt Antalhoz:
— Régóta tudtam már, Testvérem, hogy itt lakol nem messze tőlem, már régóta
társamnak ígért remeteségemben téged az Úr... Most azonban, hogy örök pihenésem napja elérkezett s amit mindig kívántam: feloszlani s Krisztussal egyesülni, pályámat lefutottam s még csak az igazság koszorúja vár rám: téged küldött az Úr, hogy testemet a földbe temesd, vagyis hogy add vissza a földet a földnek.
Ezt hallva Antal, sírva s rimánkodva kérte, ne hagyja el, hanem vigye magával
útitársnak.
De Pál komolyan intette:
— Nem szabad magadat keresned, másokra is kell gondolnod. Jó volna ugyan, ha tested kölöncét elhajítva, te is csak a Bárányt követhetnéd, de jobb a Testvéreknek, ha a te példádon buzdulhatnak. Azért tehát siess, kérlek, ha nincs terhedre és hozd el nekem azt a palástot, melyet Athanáz püspök adott neked és takard be majd vele a testemet.
Ezt pedig nem azért kérte Szent Pál, mintha túlsókat törődött volna azzal, hogy betakarva, vagy csupaszon fekszik-e majd holtteste, hisz annyi idő óta csak pálmalevelekből szőtt ruhája volt, hanem hogy Antalt eltávolítva megenyhítse halála fölött érzett fájdalmát.
Csodálkozott Antal, hogy Athanázról és palástjáról hallott, de semmit sem mert felelni többet, mert Pálban Krisztust látta és szívében Istent tisztelte. Csöndesen könynyezve tehát megcsókolta szemét és kezét s visszasietett monostorába (melyet később a szaracénok elfoglaltak).
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00002/pd ... _06-07.pdf
A fehér barát
(6-7. old.) Remete szent Pál élete
Irta: Szent Jeromos (2)
Akkor útra kelve, pedig egy falat kenyeret sem vett magához, azon az Ösvényen
tért vissza, amelyen jött. Most egyedül őt szomjazta, őt kívánta viszontlátni és szemlélni szemével és lelkével! Mert félt, ami meg is történt, hogy távollétében adja vissza lelkét Krisztusnak Pál.
Amikor tehát már a második nap virradt fel s három órát gyalogolt célja felé, egyszer csak angyalok seregében, prófétáktól és apostoloktól körülfogva, fehér fényben ragyogva Pált látja a magasba szállni. Nyomban arcra borulva hamut szórt fejére és sírt és jajgatott:
- Miért hagysz el Pál? Miért távozol búcsúzás nélkül? Oly későn ismertelek meg s oly hamar el kell válnunk?
Később elmesélte Szent Antal, hogy az út hátralévő részét oly gyorsan tette meg, mintha szárnyai nőttek volna. S nem hiába! Mert amint belépett a barlangba, térdre
borulva, égre emelt arccal, imára terjesztett karokkal látta Pál holttestét. Először ugyan azt hitte, hogy még él s vele együtt kezdett imádkozni. De miután nem hallotta sóhajtásait imádság közben, mint azelőtt szokta, zokogva és csókolgatva megértette, hogy e szent férfiúnak még a holtteste is szertartásszerűen imádja Istent, Kinek mindenek élnek.
A palásttal letakarva s a barlang elé kihozva a testet, himnuszokat és zsoltárokat énekelt keresztény szokás szerint Antal, de elszomorodott, mert hogy nem volt ásója, mivel a sírt megáshatta volna.
A feltételezett Illés próféta halála is kapcsolatban volt egy palásttal, ami úgymond csodákat tudott művelni:
Királyok II.
2,1 Isten magához veszi Illést
Amikor az Úr föl akarta vinni Ilodálést forgószélben az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgálból.
2,2 Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. De Elizeus így felelt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe.
2,3 A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!
2,4 Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az Úr. Ő azonban így felelt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba.
2,5 A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok!
2,6 Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt.
2,7 Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol.
2,8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta.
2,9 Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész!
2,10 Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy.
2,11 Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.
2,12 Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította.
2,13 Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára.
2,14 Fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.
Remete Pál halála feltehetőleg szintén a Shem ha-Mephorash egyik kozmikus forrásának az égisze alatt történt. Ezzel kapcsolatosan cak az alábbi konsteláció jöhet számításba:
Thébai Remete Pál halálának a feltételezhető időpontja:
344.01.16. 14:21 UT +2.00 Alsó-Théba pusztaságJ
Nap-Szaturnusz konjunkció:26,7°Bak/3,5°Vízöntő; -Hold oppozíció:26,7°Rák; -Mars quadrat:3°Skorpió; -Uránusz oppozíció:28,7°Kos (6,8°)
(Teljes holdfogyatkozás)
A keresztény hagyományok szerint Remete Pál január 10-én, vagy január 15-én halt meg, így a bemutatott kozmikus keresztnek valóban köze lehetett a halálához:
http://epa.oszk.hu/01800/01890/00010/pd ... _18-20.pdf
A fehér barát
(18. old.) Remete Szent Pál ünnepének liturgiája a Pálosrendben
Remete Szent Pál főünnepét a Rend az egyetemes Egyház ünneplésétől eltérőleg nem január 15-én, hanem január 10-én tartja ősidőktől fogva, ami az általános szokás szerint arra mutat, hogy ezen a napon halt meg, vagyis született meg az örök élet számára a Szent.
http://www.katolikus.hu/szentek/0115.html
REMETE SZENT PÁL
Január 15.
http://www.szentozseb.hu/modules.php?na ... 680276d473
Magyarország védőszentje, Remete Szent Pál
Az országunk védőszentje 543 éve Thébai Szent Pál, akit 2010. január 15-én ünnepeltünk, ennek okán szeretném bemutatni, hogyan kerülnek országunk védő szentjei közé őskeresztény egyiptomi vezeklő és halála után, miként kerül Magyarországra a szent csontjai.
Mátyás király 1467. január 15-én győzelmet aratott Ali bég felett, ezen a napon volt éppen Remete Szent Pál ünnepe, ezért az ország védőszentjévé avatta Remete Szent Pált a király.
http://www.palosrend.hu/beszamolok/beszamolo_pbk
Remete Szent Pál ünnepe és a Pálos Baráti Kör megalapítása Budapesten
Január 15-én, csütörtökön, 17 órakor volt a Sziklatemplomban a pálos testvérek fogadalom újítása szentmise keretében és a Pálos Baráti Kör ismertetése és magalapítása Budapesten.
Konklúzió:
Thébai Remete Pál "hollója":
289.12.14. 13:07 UT +2.00 Alsó-Théba pusztaság
Nap-Mars konjunkció:23,2°/23,4°Nyilas; -Hold oppozíció:23,2°Iker; -Szaturnusz quadrat:27,2°Halak; -Uránusz oppozíció:18,2°Szűz (9°)
(Teljes holdfogyatkozás)
Thébai Remete Pál halálának a feltételezhető időpontja:
344.01.16. 14:21 UT +2.00 Alsó-Théba pusztaság
Nap-Szaturnusz konjunkció:26,7°Bak/3,5°Vízöntő; -Hold oppozíció:26,7°Rák; -Mars quadrat:3°Skorpió; -Uránusz oppozíció:28,7°Kos (6,8°)
(Teljes holdfogyatkozás)
Ha az említett események valóban a fenti konstellációkhoz utalhatók (szerintem ez az egyetlen lehetséges és helyes megoldás), abban az esetben Remete Pál a halála előtt nem 60 évvel került kapcsolatba a "hollóval", hanem 54 évvel korábban. Ebben az esetben természetesen joggal megkérdőjelezhető az Alsó-Théba pusztaságban eltöltött éveinek a száma, amit 90 illetve 98 évben adnak meg a bemutatott idézetek... Amennyiben Pál Decius római császár uralkodása idején (amit a mai történészek i.sz. 249 - 251. évekre tesznek) volt kénytelen a pusztába vonulni, úgy az általa ott eltöltött idő 95 - 97 évre tehető.
Ha tényleg 113 évet élt Remete Pál, akkor a születési éve feltehetőleg az i.sz. 231. év volt, az élők sorából pedig i.sz. 344.01.15/16-án távozott el.
